Ólé Sándor: Pápai diákemlékek (Pápa, 2004)
Tanáraink
ÓLÉ SÁNDOR tam ilyent, hát csak szóval igyekeztem megbékéltetni őt, azzal, hogy én már gondoskodtam is helyről, ahová visszük a tanár úr holttestét; ugyanis az egyházi halottak számára külön kis egyházi sírkertet fogunk kialakítani, odavisszük a tanár úr holttestét is, ahol külön kis sírt adunk neki, odavisszük a sírkövét is, és így lesz neki továbbra is sírhalma. Juliska néni örült, amennyire örülhetett szegény ennek a megoldásnak, de azért csak tovább is siránkozott, hogy ők annak idején (1920-ban) megvették az édesapja sírhelyét, az az ő jogos tulajdonuk és most lesarabolják a tetejét, fel kell venni a holttestét a már korhadozó koporsóból, és máshová helyezni. Minél tovább gondolkodott, annál jobban kikelt a „kegyetlen sors” ellen. Én pedig az elkövetkezett hetekben többször is kerestem a kapcsolatot a temető új gondnokával, aki a temető újjárendezését volt hivatva elvégezni. Beszéltem neki sokat a kollégiumról. Elmondtam sok történetet annak életéből. Végigvezettem őt a történet nagyobb állomásain, amelyeken át megláthatta, hogy a pápai kollégium a politikai és lelkiismereti szabadságnak volt mindig a nyugati bástyája. A kanti kritikai filozófiának ez az iskola volt az első fészke. Itt van a sírja Márton Istvánnak: ő volt annak hazánkban első tanítómestere. Bocsor István mit mondott a diákoknak, mikor búcsúzni mentek hozzá, mert ők itt hagyják az iskolapadokat és elmennek a szabadságharc katonáinak? Azt mondta: Jól teszitek, fiaim. Mert ha nem ezt tennétek, összetörném katedrámat, tűzbevetném írásaimat, mint tanári munkám átkos emlékeit! A pápai iskola szent köztársaság volt, ahol a tanárok édesapák (igaz, hogy szigorúak), a diákok pedig testvérek voltak. Mi volt Sebestyén tanár úr jelszava? „A gyöngébbek kedvéért!” íme a szabadság és testvériség márciusa nem hangulat, hanem valóság, tett, élet volt a pápai kollégiumban! Egy reggelen találkozom a temetőgondnokkal és így szól:- Nagytiszteletű Úr! Végérvényesen elhatároztam, hogy Sebestyén tanár úr sírját nem bántjuk. A tervezett új közutat másfelé vezetjük el. Sebestyén tanár úr sírja pedig úgy marad, ahogy van! Már a mérnök is, meg a tanácselnök is beleegyezett!- És Sebestyén tanár úr most is ott nyugszik azon hantok alatt, melyek temetésekor gördültek rá dörögve, mintha azt mondták volna: örökre! Pedig nem örökre!- Lásd, édes tanárom, iparkodtam jól fölmondani a leckém! Nyugodjál békében! <5» 80
