Ólé Sándor: Pápai diákemlékek (Pápa, 2004)
Tanáraink
ÓLÉ SÁNDOR Dr. Kapossy Lucián neve fogalom volt a pápai kollégiumban. Ő tanította abban az időben, minden évben a magyar nyelvet és irodalmat minden osztályban, a negyediktől kezdve a nyolcadikig bezárólag. Az ő nevéhez fűződik minden, amit a stilisztikából, retorikából, esztétikából, poétikából és a magyar irodalomtörténetből tanultunk. Ezekhez járultak a bölcsészeti előtanulmányok, a lélektani és logikai ismeretek a nyolcadikban. Ha igaz, hogy akkoriban a gimnáziumi tanulmányok végső célja olyan műveltség megszerzése volt, melynél fogva az érettségire menő ifjú szépen tudja magát magyarul kifejezni, akkor tisztában lehetünk Kapossy tanár úr tudományának súlyával és fontosságával. Szépen beszélni magyarul! Ez bizony valami. Tudok olyant, hogy valaki magyar létére olyan gyönyörű szónoklatokat tartott Angliában, hogy az angolok elragadtatva hallgatták, és azt mondták, hogy ők még sohase hallottak ilyen szép angol beszédet. Persze, hogy nem hallottak, mert az a fiatal magyar férfi, aki nekik az angol szónoklatokat tartotta, valamikor budai várbörtönében, négyévi rabsága alatt, Shakespeare-ből tanulta meg az angol nyelvet. Kossuth Lajos volt ez a magyar férfi. De tudott ő magyarul is szépen beszélni, úgy, hogy az ő szavára ezrek és ezrek, vagy talán éppen százezrek kerültek ki a földből, s lett belőlük honvédsereg. Ezt a beszédet meg Sárospatakon tanulta meg. Oh, nagy dolog szépen beszélni magyarul. Mutatja az is, hogy az emberek szeretnek egy kicsit doktorkodni, orvost bírálni; vagy ügyvédkedni, ügyvédet, bírót bírálni; de a beszéd elől hátravonulnak, mert a nevetségességtől félnek. És ha egy jegyző a község határában bandérium élén püspököt fogadott, bizony megbukott, ha nem tudott szépen beszélni. Szépen beszélni magyarul: ehhez általános műveltség kell. Kell hozzá fizikai és matematikai műveltség, történeti, latin és görög klasszikus műveltség, német és magyar irodalmi műveltség, lélektani és logikai ismeret, mindazzal, amit a gimnázium nyújt, élén a stilisztikával, retorikával, esztétikával, poétikával, a magyar remekírókkal, szóval: Kapossy tanár úrral, és végül, de nem utoljára - teológiával, hogy látása világos legyen, és egyházhistóriával. Ekkor már tud valamit. És tud beszélni, mert lesz neki tárgya és szókincse. Szép kiejtése is lehet, ha végigment a fenti iskolán. Ha szívében ott sír a kuruc tárogató, a Csokonai bájoló, lágy trillája, Kisfaludy holdvilágának reszkető ezüstje, Berzsenyi feddőzése, Kölcsey Parainézise, Vörösmarty csodálatosan búgó orgonája, Petőfi juhászlegényének bájos furulyája, Arany szájról-szájra szálló éneke, melytől fű kizöldül ó sírhanton, bajnok ébred hősi lanton, és ha szíven vágja őt Tompa éneke a „Gólyához”, hogy gyalázat reánk, mert a kidőlt fában őrlő szú lakik - majd tud akkor szépen beszélni! Ha megtanulja a magyar sorsot lehelő Bánk s?» 38 «s*
