Ólé Sándor: Pápai diákemlékek (Pápa, 2004)

Tanáraink

ÓLÉ SÁNDOR

Sok nyomot hagyott szívünkben Győri Gyula. Itt hagyta a „Hadnagy uram” nyomát is. „Megy a honvéd, áll a hadnagy, mély sebében összeroskad. Hadnagy uram! Hadnagy uram! Csak előre, édes fiam!” így mondja ezt Gyulai Pál, s tolmácsolja Győri Gyula. De tolmácsolja ám a Himnuszt is, meg a Szózatot is. Sokszor hallottam, mondtam s végigénekeltem én ezeket, mert abban az időben szokás volt a pápai kollégiumban a Himnuszt és a Szózatot végigénekelni, és pedig nem nyivácskolva és nyavalyogva, hanem úgy, ahogy azt a magyar szív megkívánja - de akkor volt legmegrendítőbb, amikor Győri Gyula tolmácsolta. S azóta is, hajnalok hajnalán, mikor aludni nem tudok, a zsoltárokkal együtt ezeket a szívemhez nőtt, drága nemzeti énekeinket is elénekelem, csak magamban, némán, a szívemmel énekelve, s mily megnyugvást szereznek ezek nekem! Mindig átérzem azt, amit a zsoltár mond: „Az én lelkem szép csendesen nyugszik csak az úr Istenben”. Látod, édes tanárom: Győri Gyula, hogy hű vagyok hozzád. Mert amikor hű vagyok ahhoz, amire tanítottál, akkor hozzád is hű vagyok. És nemcsak én, hanem a tanítványaid mind. És akik meghaltak, mind a haza nevével ajkukon haltak meg.

„Szánd meg, Isten a magyart,

Kit vészek hányának;

Nyújts feléje védő kart Tengerén kínjának!

Balsors, akit régen tép,

Hozz rá víg esztendőt,

Megbűnhődte már e nép A múltat s jövendőt!”

„Légy híve rendületlenül Hazádnak, óh magyar;

Ez éltetőd, s ha elbukál:

Hantjával ez takar!

A nagyvilágon e kívül Nincsen számodra hely,

Áldjon, vagy verjen sors keze:

Itt élned, halnod kell!”

Győri Gyula tanárunk a harmadik osztály bevégeztével elhagyott bennünket, mert más osztályokba nyert beosztást. Mikor a negyedikre feljöttünk, fáj28 «?>