Ólé Sándor: Pápai diákemlékek (Pápa, 2004)
Tanáraink
PÁPAI DIÁKEMLÉKEK- Úgy, hogy én igen szeretem Petőfit, és azt szeretném, ha a Kollégiumban minden diák olvasná. Meleg szívvel néztek rám Kis Tivadarék, aztán azt mondták, hogy nekik nagyon tetszik az én szándékom, s bár adná Isten, hogy majd nemsokára a magaméval mennék hozzájuk ilyen kéréssel, de most nem teljesíthetik kérésemet, mert ehhez engedély is, meg sok pénz is kellene. Nekem pedig egyik sincs. Ezzel elbocsátottak, és én fájó szívvel, megszégyenülten távoztam tőlük. Ok pedig néztek utánam, s mielőtt a kilincsre tettem volna a kezemet, hallottam, hogy Kis Tivadar így szólt a feleségéhez:- Egy kis parasztfiú. Másnap bemegy Győri tanár úr a könyvkereskedésbe, és mondja neki Kis Tivadar az én esetemet. Igen - mondja Győri tanár úr ez a fiú nagyon jó szorgalmú és lelkes magyar fiú, aki szereti Petőfit, és megindítóan szavalja a verseit. Ez egy kis Petőfi. Pedig hát a mi osztályunkban mindenki egy kis Petőfi volt! Tanáraink 1. Győri Gyula harmadikos korunkban bocsátott ránk búcsúsugarat, melynek fényénél még sok áldást vettünk tőle. Megtanultuk Tóth Kálmán „A lengyel anya” című költeményét, aki nem sír, mikor a hazáért hősi halált halt fiait kíséri ki a temetőbe, sőt büszkén megy előttünk. De mikor áruló fia jön meg diadalmasan „vállán aranyrojtokkal és csillagokkal a mellén”, akkor az édesanya maga hal meg „Fiaimhoz!” kiáltással, s „kiviszik őt a többi fia mellé. Tehát a honszerető édesanyák, a leghősibb áldozatra is kész édesanyák, örökké fénylő csillagok gyanánt ragyoghatnak a hazaszeretet égboltozatán. Éppígy a hazája ellen fellázadt Coriolán édesanyja: Volumnia is. Halljuk, amint átkot szór hazájára a gőgjében megsértett patrícius: „Átok reád viszály hona, már nem vagyok fiad, átok reád igaztalan ítéleted miatt”. És látjuk, amint vezeti hazája ellen a volszkuszok seregét. És látjuk, amint hazaáruló fia elé odaáll az édesanya: „Ölj meg engem.” Óh, ti édesanyák! Legyetek fénylő csillagjai életünknek! Világítsatok nekünk nagyságotokkal, ragyogjatok ránk példátokkal, ha az élet sötét útvesztőjében eltévedünk: hogy visszatérjünk, s éljünk vagy meghalljunk, de hazánké maradjunk! >p» 27
