Ólé Sándor: Pápai diákemlékek (Pápa, 2004)
Történetek és apróságok a Főiskola életéből
OLE SÁNDOR- Vízben jártunk a nagylegátusommal, Sáliétól a Garamig.- Hol? Miféle vízben?- Hát abban, amit a felhőszakadás csinált a szántóföldeken s réteken.- Jaj, Istenem, miken kell átmenni ezeknek a szegény legátusoknak! Mit szólna most szegény édesanyja, ha látná?- Nincs édesanyám.- Akkor meg kétszeresen sajnálom. Gyere ide már te édesapa, nézd már ezt a kislegátust, hogy néz ki! Odajött a tanító úr is. Elborult az ő arca is.- Készíts neki hamar jó meleg vacsorát, édesanya. Csinálj jó forró teát is. Neked kell babusgatnod őt, hogy valami betegségbe ne essék. így is lett. Jól megvacsoráztattak, aztán lefektettek. A tanítóné asszony jó, finom, puha, fehér ágyat vetett nekem. Majd gondolt egyet. Szétszedte azt és a lepedőt, dunyhát, vánkost, sorban kihordta a konyhába, ott a meleg tűzhely felett megmelegítette, s újra vetette meg nekem az ágyat. Ekkor leültetett engem az ágy melletti székre, ő maga pedig leült velem szemben egy kisszékre s úgy húzta le rólam a cipőt és nadrágot. A cipőből kiöntötte, a nadrágból kifacsarta a vizet. Nem mondhatom, hogy sok víz volt a cipőmben, de azért csak csurgott ki belőle. Mikor már a meleg ágyban voltam, a tanítóné asszony megint gondolt egyet. Elővett a szekrényből két kendőt: egy nagyobbat és egy kisebbet. A nagyobbal átkötötte a lábamat, a kisebbel a torkomat. S miután néhány percig ott ült az ágyam mellett (mintha édesanyám lett volna), akkor vette a nadrágomat, elfújta a lámpást, és kiment a konyhába. Vajon mit csinálhatott a konyhában? Aludjatok immár Végh István és Ólé Sándor! Aludjál édes kis család! Aludjál Garamszentgyörgy község! Aludjatok mindnyájan édesen, pihenjetek nyugodtan. Van egy őrangyal, aki őrködik álmaitok felett, mikor ti azt álmodjátok, hogy holnap reggel betoppan hozzátok a kislegátus, és elmondja néktek a pápai oskola püskösdi üzenetét. A tanítóné asszony, ez az őrangyal, aki éjnek évadján ott virraszt a konyhában, rakja a tűzre a fát, szárítja a tűzhely felett a kislegátus ruháját, hogy néktek megvalósuljanak ünnepi népi álmaitok. Mert mikor én reggel felébredtem, ott láttam a szék hátán megszárítva, kikefélve, kitisztítva, kivasalva az én ruhámat. Nem pusztult el; sőt új lett megint; újjá lett egy derék asszony által, aki megkészítette ezt kezeivel, kedvvel. (Péld. 31:13.) ■ 170
