Ólé Sándor: Pápai diákemlékek (Pápa, 2004)
Történetek és apróságok a Főiskola életéből
PÁPAI DIÁKEMLÉKEK terjesztették az Evangéliumot? Itt elfogták, ott elfogták, bilincsbe verték, tömlőébe vetették őket. És ők hegedűszóval, meg a kézinyomdájukkal tudták örömmel hirdetni az Isten üzenetét a halálravált nemzetnek! Hát a gályarabok hogyan meneteltek a stájer havasokon át Triesztbe, Nápolyba? Nem úgy verték- e meg Séllyei Istvánt, hogy orrán-száján ömlött a vér, s nem adták-e el őket a spanyol gályákra evezős rabszolgáknak? És ők tudtak a gályapadokhoz kötözöt- ten, zsoltárokat énekelve evezni a Földközi-tengeren!- És mi megijednénk ettől a kis esővíztől? - kérdi tőlem Izsák Jóska, a nagylegátus.- Ettől a rongy pocsolyától megijednénk? - kérdi tőlem újra.- Na hát, amice, szégyellhetjük magunkat, hogy még a gondolata is felmerült bennünk a meghátrálásnak!- Nem hátrálunk meg! - kiáltom én, s már indulok is neki a víznek. Izsák Jóska végignézi a szép új nadrágját és cipőjét, aztán egyik kezével hátranyúl s kissé fölemeli a ferencjóskáját és - neki a víznek! Aztán, hogy önmaga előtt mégegyszer megindokolja ezt a lépését, indulatosan, szinte fuldokolva, törten mondja:- Csak nem mehetünk oda a nagysallói esperes úrhoz pénzért, hogy gyáván, gyalázatosán megfuthassunk a legáció elől!- A kötelesség elől! - kiáltom én. Megtanultuk Pompéjusztól, aki - mikor vihar tört ki a tengeren s a matrózok féltek a tengertől -, mindnyájunk tanulságára ezt mondta: Hajózni most a mi kötelességünk, nem pedig az életünket megtartani!- Jól mondja, amice, mert lehet, hogy életünkbe kerül ez a lépésünk!- Lehet, de „aki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; aki pedig elveszti az ő életét énérettem, megtalálja azt.” (Máté 16:25) Ekkor már mélyen benn voltunk a vízben. Nem mondom, hogy mindenütt mély volt a víz. Átlag bokán felül ért valamivel. Emelkedettebb helyen néhol nem is volt víz, csak sár, vagy pocsolya. Viszont a lapos helyeken olyan mély volt, hogy Izsák Jóskának fel kellett fognia a ferencjóska-kabátját, hogy bele ne érjen a vízbe. így mentünk a barsi legációba. Nem keseregtünk. Sőt, jókedvünk volt. Izsák Jóska folyvást vicceket mondott. Én pedig jókat kacagtam a vízben a vicceire, amint illett a kislegátushoz. Egyszer csak így szólt: Hej, amice, micsoda isteni kegyelem az, hogy most ilyen jó idő van? Mit csinálnánk, ha az eső most is szakadna! *£• 165
