Ólé Sándor: Pápai diákemlékek (Pápa, 2004)
Történetek és apróságok a Főiskola életéből
OLE SÁNDOR van. Hanem amint elhagytuk az állomást, hamarosan megváltozott az idő. Óriási vihar kerekedett, felhőszakadással, az egész utazóközönség nyugtalanságba esett az égiháború és a ránk zúduló, szörnyű eső miatt, amely tüstént árvízzé dagadt. Növelte az ijedtséget az, hogy a szakadó eső megtalálta a vagon hiányosságait, a tető réseit, bajait. Ebből az lett, hogy nemcsak künn esett az eső, hanem benn a vagonban is. Elő is kerültek egymás után a „szentpéter- esernyők”, és a mi drága felvidéki útitársaink azok alatt ülve vagy állva jajve- székeltek, hogy elvész a világ. Nekünk persze nem volt esernyőnk. A legátusok nem esernyővel járnak, hanem bottal. Azzal lehet hatályosan csendre inteni a kutyákat. Végre elvonult a vihar és elállt az eső. Ideje is volt, mert hamarosan feltűnt Nagysalló, ahol nekünk ki kell szállnunk s az apostolok lovain el kell mennünk a garami révig, hogy onnan Garamszentgyörgyre, legációnk első állomására érkezhessünk. Ha pedig ki kell szállnunk, hát legalább odakint ne kelljen áznunk, úgyis eleget áztunk bent a vagonban. Megérkeztünk a nagysallói állomásra, de jaj, a dicső 49-es csata színhelyén micsoda világ fogadott minket! Mi is felkiálthattunk Hunorral és Magorral: „Micsoda föld ez a vidék!” Egy tenger az egész! Nem látszott se út, se föld, csak víz és víz. A felhőszakadás elvégezte az ő munkáját a szegény földművelő nép siralmára és a mi veszedelmünkre! Mindenkit felhívok, aki e sorokat olvassa: mit csinált volna a mi helyünkben? Mert a józan ész és az okosság azt mondta nekünk is: ne menjetek át rajta. Menjetek vissza Pápára, a Kollégiumba, jelentsétek be: vész volt, vihar volt, felhőszakadás volt, és tenger lett belőle, nem mehettünk át rajta, nem juthattunk el a legációnkba. A főiskolai igazgató mit tehet? Semmit! Jóvá kell hagynia a dolgot, el kell fogadnia a jelentést. Amit nem lehet, nem lehet. Izsák József nagylegátusom vadonatúj szalonruhában volt. Gyönyörű szép ferencjóská- ban. Nekem nem volt még akkor ferencjóskám, hiszen én csak kislegátus voltam. De volt szép új zakóm, amit a március 15-e ünnepére csináltattam, mikor már én is szavaltam a színpadon. Hát ezeket tegyük tönkre? Meg a cipőinket? Nem, nem, nem lehet nekivágnunk a víznek, tengernek, hogy abban gázoljunk a Garamig! Gyerünk vissza Pápára! Tanácsolta a józan ész, okos ész. Tisztára bolondság volna ennek a víznek nekivágni! Igen ám; de mért küldött el minket ide a Kollégium? Nem azért-e, hogy menjünk a gyülekezetekben, és hirdessük az Evangéliumot? És vajon mondta-e azt a kollégium, hogy szép simára készített úton, rózsalevélen fogunk járni és nem fogunk akadályokkal birkózni? Vajon az apostolok hogyan jártak? Pál apostolt nem bilincsbe verve vitték-e Rómába? Hát a reformátorok hogyan . 164
