Ólé Sándor: Pápai diákemlékek (Pápa, 2004)
Ünnepélyeink. Március 15
ÓLÉ SÁNDOR Képzőtársaságában? Hát eldobhattam volna-e azt magamtól? Nézd, nézd. Kapossy tanár-elnök úr már megkezdette a március 15-i ünnepség próbáit. Eleinte, az én alsóbb osztályú diákságom idején, az 1848. március 15-e eseményeiből összeállított Jelenetek alkották az ünnepség gerincét. Úgy, ahogy a Pilvax kávéházban és az utcákon, a Sajtó előtt és a Sajtóban, a Múzeum előtti téren és a Múzeum lépcsőin, a Helytartótanács előtt és benn a Helytartótanácsban lezajlottak azok, ahol a „méltóságos urak reszketni méltóztattak” (Petőfi feljegyzése). Igen. A pápai március 15-én, a színházi estén mindaz végbement, ami az első március 15-én, Budapesten végbement, a lázban égő ifjúság forrongásával, a Talpra magyarral és a nemzet követelésével, a 12 ponttal. A kezdetet egy nyitány képezte, végét egy ének- és zenekari szám. Ezt megelőzően hangzott el a pályázaton jutalmat nyert óda, melyet a díjnyertes Csomasz Dezső szokott elszavalni, s ez szokott lenni az ünnepség fénypontja. A Jelenetek kitöltésére szolgáltak a kántus énekei. 1898. március 15-én, a félévszázados évfordulón, vagyis az „Aranylakodalmon” maga dr. Kapossy Lucián tanár-elnök úr tartotta az ünnepi beszédet, és ennek még máig is számban van az íze. Elénekelte a nagy- és kiskántus a zenekar kíséretével a Kossuth-indulót is, ennek se felejtem el az ízét. Nem felejthettem el és nem változhattam meg. Nagyobb diákkoromban módosulás történt a március 15-i ünnepség esti műsorában. Például 1902-ben, VII. osztályos koromban, előadta a Képzőtársaság Szigligeti „II. Rákóczi Ferenc fogsága” című drámáját Izsák Józseffel a főszerepben, Végh Jánossal Bercsényi szerepében. Csodálatos iskola nyílt meg számunkra ezen az előadáson. Nevelte ez a közönséget a legmagasabb rangú tisztviselőtől és huszártiszttől kezdve az egyszerű kézműveseken át a legpiri- nyóbb kisdiákig mind! Mert hozzátartozik a krónikám hűségéhez annak a hiteles följegyzése, hogy bár tiltott dolog volt tiszteknek és állami tisztviselőknek a március 15-i ünnepélyeken megjelenni, mégis megjelentek! Az egyik nagy páholy mindig huszártisztekkel volt tele, a Kakasülőn pedig a nagydiákok között ott ültek a közhuszárok. Szigligeti emléke legyen áldott azért az iskoláért, melyet a II. Rákóczi Ferenc fogságában adott nekünk. Élményeket nyújtott ez az iskola; az élmények pedig nemcsak világosítanak, hanem melegítenek is. Minket valósággal megperzseltek. Például az, mikor bécsújhelyi börtöne falára odavéste Rákóczi nagyapja, Zrínyi Péter neve után a saját nevét így: „És unokája: Rákóczi Ferenc." Láthatod ebből, édes magyarom, hogy honnan jöttél ki ide, a napfényre. Mert bizony börtönben voltál, a Zrínyi Péter és Rákóczi börtöne csak jelképe a te börtönödnek. Ezt szánták neked a te Lipótjaid és pribékjeid, és hogy s?» 118
