Ólé Sándor: Pápai diákemlékek (Pápa, 2004)
Ünnepélyeink. Március 15
OLE SÁNDOR március 15-ikéhez közeledésünk idején. Az Egy gondolat bánt engemet el nem maradhatott, s ha nem is úgy, mint Izsák Jóska csodálatos látomásokat előidéző előadásában, de mindig megrázott bennünket, hiszen ezt a költeményt nem is lehetett másként előadni, mert nem a szavaló vitte a költeményt, hanem a költemény vitte a szavalót. Nem maradhatott el a Hazánk szentje, szabadság vezére sem, meg Az apostol sem. így folytonos készülődésünk tárgya volt a március tizenötödike, amely ki nem ment a fejünkből pillanatra sem. Vasárnapról- vasárnapra forrósodott bennünk a márciusi hangulat. Egyszercsak halljuk ám a konviktuson, hogy Gáty tanár úr elővett egy nyitányt a zenekarban. Szemünk fölcsillant erre a hírre, mert ez olyan volt nekünk, mint mikor a hóvirág kidugja fejét a hó alól. A nyitány már a március tizenötödikére való készülés kezdetét jelenti. Mindegy az, hogy melyik operából való részlet, olyan az, mint az ádvent-karácsony előtt. „Jer, áldott vendég, várunk tégedet!” „Erős hittel szívünkbe fogadunk, állandó szállást ott adunk!” Eljárunk a kántus óráira. Egyszer csak osztják ki a kuruc énekek kottáit. Betölti a zenetermet a „Balogh Ádám nótája”! “Balogh Ádám a nevem, Ha vitéz vagy, jer velem!” „Fakó lovam, a Murza: Lajta vizét megússza. Bécs alját ha nyargalja, Császár azt megsiratja!” Mindegy ám az, hogy kuruc vitéz, vagy negyvennyolcas honvéd. Hogy Béri-Balogh Ádám hívja az ő vitézeit, vagy Klapka viszi rohamra a katonáit. Hogy kurucok ússzák meg a Lajta vizét, vagy huszárok a Dnyeszter vizét. Az is mindegy, hogy Heister vagy Windischgrátz, meg az is, hogy vak Bottyán generális, vagy Bem tábornok. Mint ahogy mindegy az, hogy II. Rákóczi Ferenc, vagy Kossuth Lajos. Mert az ellenség is mindig egy volt: a Habsburg dinasztia. Következik a második kántus óra. Előkerül egy másik kurucének kottája: a tyukodi pajtásé! Aki nem olyan, mint más, mint Kucug Balázs! Aki, mint földrengető és egetverő történeti valóságot, elénk állítja azt a szörnyű tényt, hogy mi volt itt egykoron, mi volt itt másfélszázadon, mi volt itt harmadfélszázadon át! Azt mondja: „Rajtunk német dúl, rajtunk török jár! Tűz-vassal pusztul ország és határ!” A német az osztrák volt, vagyis a Habsburg dinasztia. És a vazallusa, és a kiszolgálója, a besúgója, a tányérnyalója, a tanácsadója, őlabancsága. Mindig ez és újra az. Tyukodi pajtás erre a hiteles tanú. A kuruckor a hiteles tanú. Az egész történet a hiteles tanú. Emberek! Ha azt kérditek: miért olyan kevés a magyar a magyar hazában? Hát nyissátok ki a szemeteket és nézzetek bele a történelembe! Majd meglátjátok, mi volt itt! Mi volt a Sajónál, mi volt Mohácsnál, Mi volt Nagymajténynál, mi volt világosnál, mi volt Aradnál, mi 116«
