Ólé Sándor: Pápai diákemlékek (Pápa, 2004)
Pápa
ÓLÉ SÁNDOR Szép nap! Dicső nap! Másnap reggel 8 órakor már ott voltunk az új kollégium földszintjén, hogy az osztályfőnöknél is beírassanak szüleim. Ekkor is Tóth Ferenc bácsi fogadott bennünket, aki elmondta, hogy az osztályfőnök urat Győri Gyulának hívják, s új tanár az intézetnél, csak nemrég érkezett Tatáról, ahol szerzetes tanár volt. Ő tanítja majd a magyar-latint nekünk. Egyúttal megmutatta az I. osztály termét, ahol az osztályfőnöknél iratkozni kell. Mindjárt jön a tanár úr. Már itt is van a tanári szobában. Jött is azonnal a tanár úr. Jól megtermett, erős, vállas és szép, szőke ember. A főlépcsőzeten jött le, és előttünk ment el az I. osztály terme felé. Ferenc bácsi súgja és int a szemével, hogy ez az, mehetünk. Mi mélyen megilletődve és tétova léptekkel indulunk el utána. Hiába volt a tegnapi nagy megerősödésünk, megint csak elszorult a szívünk. „De szép egy ember ez!” - mondja alig hallhatóan édesapám. Édesanyám pedig odasúgja nekem: „Aztán kezet csókolj ám ennek a tanár úrnak, édes fiam”. Bekopogtunk. „Szabad” hangzik belülről, de nem úgy, mint tegnap Szentééknél. Győri tanár úr még helyet sem foglalt a katedrán ekkorra, állva babrált az írásai között, mikor beléptünk. De meglepetésünkre kimondhatatlan kedvességgel fogadott bennünket. Nem volt benne hivataloskodás, nem ráncolta le a homlokát, nem kérdezte közömbösen és hanyagul: hogy hívnak, fiam? Hanem mikor a katedra mellett eléje értünk, kinyújtotta kezét, hogy megsimogassa a fejemet. Ekkor én hirtelen elkaptam a kezét, hogy kezet csókoljak neki. De ő visszarántotta ezzel a kemény szóval:- Nana! Nem vagyok én katolikus pap! Aztán beírt engem az I. osztály tanulói közé. Utána kedvesen elbeszélgetett szüleimmel, kifejezve, hogy ő mennyire örül az ilyen kis parasztfiúknak, mert ezek jó tanulók szoktak lenni. Ezután fölmentünk dr. Antal Géza nagytiszteletű úrhoz a konviktusba beiratkozni. Ez elég súlyos dolog volt, mert itt elő kellett venni az árpák árát a bugyellárisból! De megkönnyítette a dolgot Antal Géza kedves, lebilincselően finom, sima és előkelő modora, valamint azon ígérete, hogy ha jó tanuló és jó magaviseletű fiú leszek, akkor kapok majd 20 frt. konviktusi segélyt és féltandíjmentességet. Ekkor ő is megcirógatott engem és szüleimmel kezet fogva, leereszkedő, nyájas és kedves mosollyal bocsátott el bennünket, utoljára még azt mondva, hogy ezzel a fölvételi jeggyel azonnal jelentkezzem a főiskolai széniornál, és délben már kapok is ebédet. 10
