Mezei Zsolt (szerk.): A kényes úrfi s a rongyos baka (Pápa, 2001)

Nádasdy Lajos: Petőfi, a pápai diák

Orlai ezt írja: ,J)z 18^0-ik év november havában mint novitius (logicus) deák a pápai kollégiumba léptem. Lakásom egy vidéken lakó uraság szakácsa feleségénél volt, a szobámba csak gazdasszonyom szobáján át lehetett jutni, s a közbe eső ajtón egy hat hüvelyknyi négyszög ablakocska volt. ISJ+l-ik év március elején, nedves havazó időben, midőn a búcsúzó tél végső mérgét lehelte a vidékre, ez ablakocskáival szemben álló asztalnál Írással foglalkoztam, midőn az ajtón kívül valami nesz vonta magára figyelmemet. Oda tekintettem s a kis ablakon ált Petőfi, arcát véltem fölismerni. Meglepetésemben fölugortam, az ajtó fólnyilt, s azon egész valójában ő lépett be, csak hogy a szokottnál soványabban, bakancsba fűzött kékszinü szűk nadrág, katonafrakk és lapos fehér posztó kucsmában, amilyenben az obsitos katonákat szokták elbocsájtani. Egy görcsös bot s válláról lefüggő durva vászon bakó volt minden magával hozott holmija.

Kis Gábor írása ez: ,Aki a Budapesti Szemle múlt évi január-február havi füzetében 13-ik lapon olvasta azon szavakat, mikkel Orlai Soma Petőfinek Pápáira megérkezését elmondja, s aki hallgatta Szabó Károly tanár urnák az ismeretterjesztő körben a múlt vasárnap Petőfi életrajzára vonatkozó felolvasáséit: az ebben a személyemre vonatkozó állítás és Orlai előadása közt, bizonyos ellentétet vehet észre. Ezen ellentét, eloszlatására szolgáljanak az alább következő igénytelen sorok.

Petőfi, az Orlai álltai említett márciusi egyik napnak délelőtti órájában érkezett Pápára, hol tudtomra akkor még Orlain és Salkovicson kívül, más ismerőse nem volt, tehát ezeket, kereste fel, s meg is találta lakásukat, a fazekas utcában Vittmanné asszonynád, mai Pfilf fazekas féle házban; ugyanazon ház kertfelül eső szobájában szállásoltam, én is harm.admagam.mal. Egyik délelőtti tanóra után hazamentem, s ekkor jött szobáinkba a jó háziasszony V. -né és elmondó\ mily váratlan és mily különös vendége érkezett, egy katona, aki Petrics urat (most Orlai) keresi, de az még leckén van; egyúttal értésemre adá azt is, hogy szívesen venné,, ha ezt, a katonád az ő szobájából, inig Petrics ur megjő, magamhoz behívnám,

Elképzelhetni, milyen lehetett a sors üldözte, áujról szakadt isten-katonája, az ő megviselt uniformisában. És ne vegye senki rossz néven, ha a rendet annyira kedvelő háziasszony úgy nyilatkozott előttem. Dehogy hitte, de ki is