Mezei Zsolt (szerk.): A kényes úrfi s a rongyos baka (Pápa, 2001)

Nádasdy Lajos: Petőfi, a pápai diák

hitte volna, lioyy az a katona leendő egykor a Dalaim és Magyarország annyi dalainak szerzője. Bementem Petőfiért, ott ült a háziasszony szobájában egy széken, a 'sárgapitykés, zöldhajtókás közlegény': mellette a padlón ellapulva hevert az üres vászontarisznya, a bot az ágynak támaszkodott görcsös fejével, gazdájukból sem nézvén ki több, mint ami a részvét és a szánalomra méltó. Magam bemutatása rövid volt, mit is mondhattam volna sokat, a lábain céhláda nagyságú bakancsokban előttem álló Petőfit vendégemül meghivám, ő vette a botot és a tarisznyát s mentünk pápai kifejezés szerint hátra az én, azaz a mi szobánkba. És igy elmondhatom azt, hogy a pápai diákok közül legeslegelőször az én vendégem volt Petőfi; a véletlen ezen játékára mindig édesen emlékezem és ez elsőséget sokért oda nem adnám.

Hazajött Orlai, úgy mentünk az ő szobájába s az ott történteket az ő országosan ismert tolla az enyémnél szebben megörökítette. A legelső estét a mi szobánkban töltöttük; nem emlékszem, hogy Petőfi szenvedéseiből, pedig lehettek sok és nagyok, csak valamit is említett volna; panasz, kifakadás vagy legkisebbke jaj is beszédébe nem vegyült, hanem a barátság melegénél, mert borunk kevés volt, felmelegedett az elcsigázott, vézna alakú költő, csak hamar láng csapott ki homlokán, szavalt idegen költők műveiből, Horác ódáit egymásután mondta könyv nélkül. Amit Petőfi sorsáról később is megtudhatánk, azt Orlai és Salkovicstól hallottuk, élettörténetét nem beszélgette. Legelső dolgunk volt ruházatán segíteni, melyből az oroszlánrész Orlaynak bőven kijutott.

Pápáiról eltávozása után még egyszer láttam Petőfit: 18U7. szeptember havában, Ács Károly jelenleg tótvázsonyi lelkésszel felkerestük a Nemzeti Casinoban; egy díványon féloldalt heverészve fogadott bennünket, mely helyzetén mig ott voltunk nem is változtatott, de ami felett mi, kik ismertük őt, legkevésbé is meg nem. ütközénk.

Orlai és Kis közlésében a magunk részéről - ami a lényeget illeti - semmiféle ellentmondást nem látunk. Sőt, Kis Gábor leírása pontosabb és hitelesebb, hiszen még az utcát és a házat is megjelöli, ahol Petőfi Pápán először lakott. Mindkét leírás adja a lényeget: a nyomorúságot, amelyben Petőfi akkor volt. S magányosságát és elhagyatottságát. „Nekem nincs célom” - mondja Petőfi, amikor Orlai efelől tudakozódik. A magányosságból és elhagyatottságból pedig