Mezei Zsolt (szerk.): A kényes úrfi s a rongyos baka (Pápa, 2001)

Asztalos István: Petőfi Sándor, az aszódi diák

Hol pályája éden volt a gyermekifjúnak,

Hol az életüdv örömvirági Nyíltanok. ”

Aszód azonban mást, többet is jelentett Petőfi számára. Erre évekkel később, első felvidéki útjáról készült beszámolójában így emlékezett:

„Aszód -!-! Csak egyszer kellene ezt a szót tőlem hallanod, s azonnal kitalálnád, hogy én itt három esztendeig tanultam ... akarom mondani: jártain iskolába.

S mily eseménydús három esztendő!

1. Itt kezdtem verseket csinálni - 2. Itt voltam először szerelmes —

3. Itt akart,am először színésszé lenni. A verselés a szerelem eredménye volt. A színéssszé lenni akarásnak pedig nem annyira eredete, mint következménye nevezetes.

Nevezetes és szomorú."

A három nagy esemény másodikéval, a szerelemmel kell kezdenünk, mert ennek hatására kezdett verselni. A kamasz Petőfi akárcsak barátai (Esztergály, Csörfóly) érdeklődő figyelemmel szemlélgették a szomszéd iskolaépületbe járó leánytanulókat. Sándornak egy kékszemű, fekete hajú lányon akadt meg a tekintete. Cancrinyi Emíliának nevezték, aki édesanyjával, a haltai evangélikus pap özvegyével azokban az időkben került Aszódra. Petőfi az első szerelem szenvedélyével szerette a leányt.

Érzelmeit nem tudta, de nem is akarta elrejteni, elhallgatni, titkon küldött,, A leánykát hévvel én szerettem, / Ót szerettem első szerelemmel. " levélkékben ostromolta a kislány szívét. A levelek Koren professzor kezébe kerültek, és ő „megtorlásként”, az egész iskola nagy derültségére a két hősszerelmes vőlegényt (Petőfi és Esztergály) kis házi menyegzővel figurázta ki. Ha a visszaemlékező Delhányi állítása igaz, akkor erre az eseményre az 1836/1837- es tanévben került sor.