Mezei Zsolt (szerk.): A kényes úrfi s a rongyos baka (Pápa, 2001)
Asztalos István: Petőfi Sándor, az aszódi diák
lan költő emlékének tartozom annak konstatálásával is, hogy szorgalom,, képzettség és szerény magaviselet tekintetében akkori tanítványaim közt példaképül szolgált. ” Petőfi Aszódon tehát sokat és jól tanult. Már ideérkezésekor jártas a német és a latin nyelvben, amit aztán még jobban tökéletesített Koren mellett. Aszódi tanárától vette az első francia leckét is, mely nyelvet később szintén megtanult. Külön zongoraórára is járt Korenhez, ám az eredmény elismerésre sem méltó. Viszont ügyesen rajzolt, mely tehetségével kiemelkedett diáktársai közül. Szorgalmas tanulását elősegítette, hogy annál a Neumann Frigyeseiénél lakott, akinek Júlia lányát 1836-ban Koren feleségül vette, így második tanévtől lényegében professzora kosztosdiákja volt. Iskolai tanulmányainak elmélyítését segítették olvasmányai. A schola latina kicsiny, ám nem elhanyagolható könyvtárának alapjait a város evagelikus egyházának felügyelője, br. Podmaniczky Lajos alapozta meg. A 28 magyar, 78 német és 12 latin nyelvű kötet közül a költő a három év alatt 47 kötetet kölcsönzött ki és olvasott el. Egy időben a kölcsönzést (a bejegyzés tanúsága szerint) Petőfi bonyolította le. Természetesen a költő ennél többet is olvasott, hiszen rendelkezésére állt tanárának a magyaron kívül hat idegen nyelven írt könyveiből álló könyvtára és saját tulajdonát képező könyvei is voltak. Petőfi jól érezte magát Aszódon. Ide kerülése után hamarosan kialakult baráti köre. Legközvetlenebb barátai értelmiségi szülők gyermekei, akik nem szegények, igaz nem is gazdagok. Ekkor a költő szülei is még módos embernek számítottak: „ Háza, kertje, földje, pénze, mindene volt, Alig tudta számát ökrének, lovának. ” Az aszódi taníttatás a szülőknek gyermekenként 120 forintba került, mely összeg akkor egy átlagos kántortanítói fizetés volt. A költő diákéveinek legnyugalmasabb, legtartalmasabb, legszebb három esztendejét töltötte Aszódon, így emlékezett erre gráci katonáskodása idején: „ Üdvözöllek messze bérctetőkről, Szent helyek! Hol a Galga lassú andalgással Hempelyeg, 58
