Mezei Zsolt (szerk.): A kényes úrfi s a rongyos baka (Pápa, 2001)

Asztalos István: Petőfi Sándor, az aszódi diák

és írásbeli kifejezőképesség fejlesztésére. A syntaxistáknál az írásbeli feladatokat már két nyelven, vagyis magyarul és latinul kellett elkészíteni.

Petőfi diákoskodása idején a diáklétszám a következő volt: 1835/36-ban 42, 1836/37-ben 57, 1837/38-ban 59. Az első évben a II. grammatista osztályba járt, ahol nyolcán, a következő tanévben az I. syntaxista osztályban kilencen, a következő esztendőben, a II. syntaxista osztályban szintén nyolcán tanultak. Diáktársai közül mindhárom évben együtt tanult unokatestvérével, Eszteryály Mihállyal, továbbá Dlhányi Zsiymonddal, Krape.cz Imrével és Osztroluczky Jánossal. Az iskola diákjainak többsége evangélikus vallású volt, de 10 % körül református és ugyanennyi zsidó diák is tanult. A szülők javarésze iparos és kereskedő volt, ám jelentős a lelkészek és tanítók gyermekeinek a száma is.

1835. szeptemberében ebbe az iskolába került a módos szabadszállási - mai szóval - vállalkozó elsőszülött fia. Társaihoz képest egy „kis világfi ” volt, aki tanulmányai során megjárta az Alföld s a Dunántúl, sőt a nagyváros, Pest iskoláit is. Tájékozottabb lehetett „ vidéki ” társainál a világ dolgairól, mivel ekkor még csak a 13. évében járt, az idősebb, magasabb osztálybeli diákok (sőt, még a vele egykorúak is) a kezdeti érdeklődés után őt is besorolták a többi diák közé.

Petőfi aszódi diákoskodásáról nagyon sok legenda szól. A közelmúlt irodalomtörténeti kutatásai azonban javarészt helyére tették ezeket a visszaemlékezéseket, a nem dokumentált tévedéseket pedig pontosan adatolt tanulmányokban helyesbítették.

Kezdjük a tanulással!

Petőfi az aszódi három év alatt a tanoda negyedik, ötödik és hatodik osztályába jáit. Az anyakönyv-osztálykönyv (Matricula) latin nyelvű bejegyzése szerint vallása evangélikus, nemzetisége magyar, születési helye Kiskőrös (mindhárom évben ezt jegyezték be!), apja foglalkozása mészáros, lakása Szabadszállás.

Az első tanévben tanult hét tantárgy (vallástan, latin nyelv, egyetemes történelem, természetrajz, földrajz, magyar nyelv, matematika) közül történelemből és földrajzból kapott kitűnőt, a többi tárgyból jeles osztályzatot ért el, míg a harmadikban a természetrajz kivételével (ez jeles volt) ismét tiszta kitűnő volt. Az iskolai végbizonyítványra Koren az „Eminenes e primis” záradékot vezette. Később így emlékezett Petőfire, az aszódi diákra: „A lialhatat-