Mezei Zsolt (szerk.): A kényes úrfi s a rongyos baka (Pápa, 2001)
Jelenits István: A pesti piaristák Petőfi korában
A piaristák oktató-nevelő munkájának akarva-akaratlan sajátos jelleget adott az, hogy elsősorban olyan fiatalokat tanítottak, akiknek az iskolában szerzett műveltség nem pusztán társadalmi rangjukhoz, örökölt vagyonukhoz illő ékességet jelentett, hanem életpályát, megélhetést. Ebből következett ennek az oktatásnak gyakorlatiassága, de nemzeti jellege is. Amikor a XVIII. század végén a jezsuitáknak el kellett hagyniuk iskoláikat, azok közül több piarista vezetés alá került (Kolozsvár, Trencsén, egy darabig Kalocsa és Kőszeg is). A XIX. század elején az összes hazai katolikus gimnáziumok közül legnagyobb számú csoportot a piarista iskolák alkották. A pesti piarista gimnázium jelentősége pedig ezen a csoporton belül is különösen megnőtt. Elsősorban a város hirtelen fejlődése miatt. Annak lakossága egy évszázad alatt sokszorosára nőtt: 1720-ban csak 2700 lakosa volt, 1777-ben már 13000, 1831-ben 64000. Ugyanekkor Buda és Óbuda lakosainak száma összesen 38000 volt. A szellemi élet fejlődése szempontjából nagyon jelentős volt, hogy 1777-ben Budára helyezték a nagyszombati egyetemet, s az 1780- ban ünnepélyesen meg is nyitotta kapuit. „ Ily fényes ünnepséget Buda fénykora, Mátyás uralkodása óta nem látott" - írja Waldapfel József (Ötven év Buda és Pest irodalmi életéből. 1780—1830. MTA Budapest, 1935. 1.). Majd azt is megállapítja: „Az egyetem Budára hozatala volt a kezdete az ősi főváros visszaállításának, mindenekelőtt szellemi középponttá emelkedésének s újkori irodalmi élete kifejlődésének ” (u.o.) Ezt a jelentős eseményt nemsokára követte a Széchenyi Könyvtár megalapítása (1802-ben). Ugyanabban az évben már azt kérték az országgyűlés résztvevői, hogy a diétát eztán ne Pozsonyban, hanem Budán vagy Pesten tartsák. Törekvéseiket József nádor is támogatta, de a király nem hajolt meg előtte. Később Széchenyi István tett nagyon sokat Pest és Buda magyar közéletének fellendüléséért: a Lánchíd, a kaszinó, a lóversenyek s a Tudományos Akadémia mind ide kapcsolódnak. Waldapfel József idézi a Világból mint „legfontosabb programpontjainak egyikét” azt a mondatot, amelyet egy angol szájába adott: „ Pest s Búdéira a nap legvilágosabb sugarai alatt... összesítni a Magyart" (i. m. 348). A pesti piarista gimnáziumnak első harminc évében (1717-től 1752-ig) 8932 diákja volt. 1801-től 1840-ig 27282. Az iskola hatosztályos volt, Petőfi (Petrovics) Sándor 1834/35-ben olyan osztályba járt, amelybe 196-an iratkoz
