Mezei Zsolt (szerk.): A kényes úrfi s a rongyos baka (Pápa, 2001)

Jelenits István: A pesti piaristák Petőfi korában

tak be. (Az iskola történetére vonatkozóan máig is legfontosabb adattár: Takáts Sándor: A főváros alapította Budapesti Piarista Kollégium története, Bp. 1895.)

Diákkoromból emlékszem egy francia tankönyvünkben szereplő tréfára. Egy svájci fogadóra sok különböző nyelven azt írták ki: Itt minden nyelven beszélnek. Ment be a sok külföldi turista, és próbált szót érteni a vendéglőssel, kiderült, hogy csak németül tud. Kérdezték, miért tette ki a csalogató feliratokat. Ja kérem, hát a vendégek beszélnek itt a világ mindenféle nyelvén!

A pesti piarista iskola gazdagságának egyik magyarázata szintén ez volt: nemcsak sok diák látogatta, hanem ebben a növendékseregben nagyon sokféle család fiai voltak, nemzetiségi, vallási és társadalmi hovatartozásukat tekintve egyaránt. Pest akkoriban még német város volt, iparosai szívesen adták fiaikat a piaristákhoz épp azért is, hogy jól megtanuljanak magyarul. Ezek a német anyanyelvű családok igyekeztek asszimilálódni a magyarsághoz. Sok vidéki nemesi családnak viszont volt Pesten háza, rokona, és szívesen küldte a fiait ebbe a gyorsan fejlődő városba. így került ebbe az iskolába Petőfi osztálytársai közül Nagykállóból a nagybirtokos Kállay család egyik ivadéka, Gyónról a Halász család fia stb. De Pesten volt az invalidusház: abban rokkant, nyugalomba vonult katonák éltek családjukkal a Habsburgok országaiból. így került Petőfi osztálytársai közé cseh, tiroli, velencei születésű diák, szerepel a névsorban egy morvaországi orvos fia stb. Ami a vallási helyzetet illeti: a 196 közül 18 zsidó, 6 református, 4 görög orthodox, 3 evangélikus. Az egyik református Cecéről jött, apja nemesember, Szikszay Ferenc, váraljai prédikátor.

Takáts Sándor közli az iskola 1851/52-ben megfogalmazott Házirendjét (akkoriban ezt Tanodái törvények-nek nevezték). Ennek két jellemző pontját idézem: ..Mást kigúnyolni, káromló vagy mocskos szavakat kiejteni, mást megbántani azért, hogy vallásra vagy nemzetiségre nézve különbözik, amiál kevésbé szabad, minél bizonyosabb, hogy az ily tettek nagy neveléshiányra mutatnak. Ki magát valakitől megsértettnek véli; minden visszatóriástól óvakodjék, inért senki sem lehet bíró saját ügyében; hanem azt az igazgatóséig elé terjessze, hogy az igazság szerint megítélhessék. " (381-382).

Jellemző, hogy egy 17 pontból álló házirenben két pontot kellett erre a témára szánni. Úgy látszik, nem volt könnyű ezt a sokféle diákot összetartani! Dienes Andrásnak alighanem igazat adhatunk abban, hogy a kis Petrovics