Mezei Zsolt (szerk.): A kényes úrfi s a rongyos baka (Pápa, 2001)
Petőfi Sándor Pápán írott versei és székfoglalója
A szövetség, melynek szála Minket összefont, All, amig csak vért bir a szív És velőt a csont. No de kissé meglepett tán Jöttöm, úgyebár? Hja, öcséim, velem a sors Furcsa táncot jár. Köztem s közte folyton folyva Tart a háború, S majd lenyom, majd, mint a pelyhet Végtelenbe fú. De azért nem csüggedünk ám, Aki lelke van! Szembeszállók őkelmével Bátran, sziláján. S tán ha látja sors komám, hogy Csüggedés nem ért: Egykor annál bőkezűbben Nyutja majd a bért... Eh, de mit most okoskodni! Csapjatok kezet; Jó barát markába csapni Kedves élvezet. S mely bennünket ily váratlan Együvé hozott, Áldomással ünnepeljük A pompás napot! 269
/
