Mezei Zsolt (szerk.): A kényes úrfi s a rongyos baka (Pápa, 2001)
Petőfi Sándor Pápán írott versei és székfoglalója
SZÉKFOGLALÓ BESZÉD (bírálói fellépéskor) „Uj bíráló tag megnyitó beszéddel lépjen a pályára” ez a t. Társaság rendelete. Jól van tehát! szólok én is egyet, kettőt, de csak röviden. Vannak reá okaim. „Okaid?” fogja a rágalom morogni gúnymosollyal ajkán, „értjük! mert hosszan nem tudsz szólni.” Igen tisztelt Rágalom néni! a dologban lehet ugyan némi igazság, s én már szerénységből sem fogom magamat az ellen védeni; de mindenesetre reményiem, leszesz kegyes okaimat meghallgatni. Röviden szólok tehát először: mert az előttünk fekvő tárgy olyan, mint egy országút melletti bokor, mellynek virágát a lyánykák letördelék, gallyaikat a hazatérő kecskenyáj confect gyanánt használá, ágait a gyerkőcék paripának mettszék le vagy ostornyélnek, mígnem törzsöké marad meg, a kopár árnyatlan törzsök. így vagyunk az alkalmi beszédekkel: [-] materia, s alig hiszem, hogy... decies repetitia piacebit. valóban, nem is tudom, minek volnának már azok, ha csak... mákonynak nem. Na még ez egyre használhatók! s ezt praxisból mondom; mert nekem legalább már voltak szívesek ezen szolgálatot tenni, s hogy nem egyedül nekem, azt onnan tudom: midőn egyszer illy beszéd alkalmával Morpheus pilláimra nyomá csókját, egy hatalmas koccanásra ébredtem fel. S mi volt az? Szomszédomat szinte az álomisten ringatá — s bólinték én, bólinta ő, én jobbra, ő balra, mire homlokaink barátilag érinték egymást; s így futott a halál szelíd testvére körünkből. Röviden szólok másodszor: azon igen világos okból, mi szerint én az alkalmi beszédeket, hogy őszintén szóljak, szivemből gyűlölöm; nem ugyan említett tulajdonságukért, hiszen az inkább dicséretökre válik; nem! e gyülölség valami mély és titkos forrásból ered, de ez az emberiség előtt örök talány maradand; mivel egész bizonysággal... magam sem tudom. Van ugyan némi gyanításom, azonban ez csak homályos gyanítás, semmi egyéb, t.i. anyám gyakran említé, hogy keresztelőm tora alkalmával születésem helyének koszorús múzsafia, a rektor, olly cikornyás beszéddel idvezle, hogyha valami ügyes marchande des modes jelen van, s azt ex tripode összeférceli, a legkacérabb aggszűznek is beillett volna fejkötőül. Lehet tehát, hogy én az alkalmi beszédeket már akkor... megcsömörlém! Harmadszor... de minek több ok? Talán már úgy is megtette beszédem azon egyetlen jótékony szolgálatot, mire fentebb alkalmasnak mondám. S különben is tovább mentem, mint amennyire szándékom volt; ezennel van tehát szerencsém berekeszteni prolegomenámat, nem valami buzdítással, bátorítással célunk elérésére, hiszen ezt már elődeim sikerrel-e, nem-e? tették, hanem — s itt már valójában komolyan szólva, — azon óhajtással: vajha a t. Társaság a netalán éretlen kezdőt pályája elején némi kímélettel kisérné; mert... omne initium durum. Petrovics Sándor 270
