Mezei Zsolt (szerk.): A kényes úrfi s a rongyos baka (Pápa, 2001)
Petőfi Sándor Pápán írott versei és székfoglalója
Kedvben ég e csont velője máris, És eremben a kéj habja forr; Üdv neked, te mámorok homálya! Üdv neked, te mámor anyja, bor! Hah, e kancsó a mesés világnak Feneketlen hordája talán? Bort belé! mert nem szívelhetem, ha Puszta szájjal ásitoz reám; Bort belé! hogy felköszöntsön ajkam — Éljen a nemes keblű barát, Ki midőn a vész harangja zúgott, Szent hűséggel nyujtá jobb karát; Éljen a világ dicső folyása... És az élet... és a szép világ... S az igazság védpajzsa, mely az Üldözöttnek menedéket ád; Éljen a szív biztató vezére, A varázsdalt pengető remény; Éljen a menny, a pokol és minden, Minden éljen... oh csak vesszek én! BARÁTIMHOZ Nos, fiúk, nem szólt a szarka Házödélteken? Vagy ki álmodá meg, hogy ma Vendégtek leszen? De mi a kő! mért e hosszú Méla bámulás? H’sz’ én vagyok, ha nem csalódom, Én és senki más. Vagy feledve már talán a Régi jó barát? Nem hihetem, hogy reátok Illenék e vád. 268
