Mezei Zsolt (szerk.): A kényes úrfi s a rongyos baka (Pápa, 2001)

Petőfi Sándor Pápán írott versei és székfoglalója

Éj borong ott, sűrű ködnek Kétségbarna éjjele;

Lyány! temetve mindörökre Legyen emléked bele,

Ki ez égő szerelemmel Enyelegve játszhatál,

Ki hűséget esküvél, és Oh! ki mégis megcsalál.

Messze tűnnek már a partok, Messze tűn a gyászvidék,

Hol szivemnek béke, csöndé Romhalomba dönteték:

Tűnjön is nagy messze tőlem, Hogy ne légyen semmi jel,

Mely a multat, érzeményim’ Háboritni, költse fel.

Hah! mi kép leng a ködéjben? Bájoló, mint a tavasz...

Szőke fürttel... kék szemekkel... Hűtelen lyány, képed az!

Nincs tehát a nagyvilágon,

Nincs hely, csalfa szép alak!

Hol sebemre ír csepegjen,

Hol feledni tudjalak?

FELKÖSZÖNTÉS

Miljom átok! bort a billikomba, Részegítő, lánghullámu bort! Mely keservet és bút martalékul A felejtés öiTényébe hord.

Bort öblébe váltig a kehelynek, Bort elémbe szakadatlanúl!

Ide nézzen a puszták homokja, És ha nem tud inni, megtanúl.

267