Mezei Zsolt (szerk.): A kényes úrfi s a rongyos baka (Pápa, 2001)

Petőfi Sándor Pápán írott versei és székfoglalója

És merengő fájdalommal Néz utánok a leány;

Köny pereg le szép szeméről, Mély sóhaj kel ajakán.

„Mért, leányom, e busongás? Könybe mért lábbad szemed?” „Jó anyácskám, meglopának, Egy... elvitte szívemet.”

MI HASZNA, HOGY A CSOROSZLYA...

Mi haszna, hogy a csoroszlya Az ugart fölhasogatja?

Hogyha magot nem vetsz bele,

Csak kóróval leszen tele.

Hej kisleány, pillantatod Mélyen a szivembe hatott;

Mint a földet a csoroszlya,

Azt keresztűlhasogatta.

De hiába hasogatta,

Azért csak bú terem rajta!

Ültesd bele szerelmedet,

Úgy nő rózsa tövis helyett.

[JÖN AZ ŐSZ, MEGY A GÓLYA MÁR...]

Jön az ősz, megy a gólya már,

Hideg neki ez a határ;

Röpül, röpül más országba,

Hol jobban süt a nap rája.

Hej van oka a gólyának,

Hogy más hazát néz magának;

De, galambom, hogy elhagytál,

Nem t’om, mi okot találtál.

265