Mezei Zsolt (szerk.): A kényes úrfi s a rongyos baka (Pápa, 2001)

Petőfi Sándor Pápán írott versei és székfoglalója

És merengő fájdalommal Néz utánok a leány; Köny pereg le szép szeméről, Mély sóhaj kel ajakán. „Mért, leányom, e busongás? Könybe mért lábbad szemed?” „Jó anyácskám, meglopának, Egy... elvitte szívemet.” MI HASZNA, HOGY A CSOROSZLYA... Mi haszna, hogy a csoroszlya Az ugart fölhasogatja? Hogyha magot nem vetsz bele, Csak kóróval leszen tele. Hej kisleány, pillantatod Mélyen a szivembe hatott; Mint a földet a csoroszlya, Azt keresztűlhasogatta. De hiába hasogatta, Azért csak bú terem rajta! Ültesd bele szerelmedet, Úgy nő rózsa tövis helyett. [JÖN AZ ŐSZ, MEGY A GÓLYA MÁR...] Jön az ősz, megy a gólya már, Hideg neki ez a határ; Röpül, röpül más országba, Hol jobban süt a nap rája. Hej van oka a gólyának, Hogy más hazát néz magának; De, galambom, hogy elhagytál, Nem t’om, mi okot találtál. 265

Next

/
Thumbnails
Contents