Mezei Zsolt (szerk.): A kényes úrfi s a rongyos baka (Pápa, 2001)

Petőfi Sándor Pápán írott versei és székfoglalója

Színházba seregesen tódul a nép, Csudálni a művésznő érdemét;

S míg hangja lelkesült szivekbe hat: Uj és új érdemkoszorút arat.

S az ifjú? ...Az ifjú tetszészaja Fel-felzeng bájoló játékira;

De ah! titkon folyó könyűiben Kihalt a néma, kínos szerelem.

3

TOLVAJ HUSZÁR 1

Ló dobog, por kél az úton,

Zeng a harsány trombita; Kvártélyt, kisbiró! huszárok Szállanak a faluba.

És hogy jöttek, hogy megálltak A vitézi seregek:

Aggalom s öröm vegyülve A lakókat szállta meg.

Aggalom s öröm szivökben Nem hiába lakozik:

A huszárok csinosak, de Kissé hosszuk újjaik.

„Jól vigyázz leányom édes,” Mond az aggódó anya,

„Nehogy ez vagy az lakunkból Vélek elvándorlana.”

2

Ébred a hajnal sugára, Véle ébred a huszár;

Lóra pattan, induló zeng,

S messze föld fogadja már.