Mezei Zsolt (szerk.): A kényes úrfi s a rongyos baka (Pápa, 2001)
Petőfi Sándor Pápán írott versei és székfoglalója
VÁLTOZÓ ÍZLÉS Mint szerettem a cseresznyét Gyermekéveimben én! Csak cseresznye kelle nékem; Nem volt szebb szín, édesebb nem Terme a föld kerekén. Nem kellett cseresznye többé, Gyermekéveim után; Mert az ajak édesebb volt, Mert az ajkon szebb pir lángolt, Melyet nyujta szép leány. És az évek ballagának, És fejemben ért az ész, S jóra jöttem valahára! Most szemem a lyány ajkára Szinte egykedvűleg néz. Mert a rózsanedvhez képest, Mely Ménesnek bércfokán Omlik kéjes kedvet adva, A lyány édes bájos ajka Keserű és halavány! IDEÁL ÉS VALÓ Dalra, dalra néma húrok! Lengj előmbe, ideál; Hagyd hevűlni képzeményim Égi fényed bájinál. S száll egéből ideálom És az ott - mely rózsaszál? Ah a lyánka ablakából Ablakomra kandikál. S ideál és szép leányka Engemet hevítenek. Kit tekintsek, kit daloljak? Mondjátok meg istenek! 260
