Mezei Zsolt (szerk.): A kényes úrfi s a rongyos baka (Pápa, 2001)

Petőfi Sándor Pápán írott versei és székfoglalója

Képzetem varázsalakja! Tűnj egedbe, tűnj tova; Való kell a föld fiának,

S költő - nem [a] föld fia?

A BOROZÓ

Gondűző borocska mellett Vigan illan életem;

Gondüző borocska mellett,

Sors, hatalmad nevetem.

És mit ámultok? ha mondom, Hogy csak a bor istene,

Akit én imádok, aki E kebelnek mindene.

És a bor vidám hevében Füttyentek rád, zord világ! Szívemet hol annyi kínnak Skorpiói szaggatók.

Bor taníta húrjaimra Csalni nyájas éneket;

Bor taníta elfeledni,

Csalfa lyányok, titeket.

Egykor majd borocska mellől A halál ha űzni jő:

Még egy korty - s nevetve dűlök Jégöledbe, temető!

SZÍN ÉS VALÓ 1

Némúl a hangszerek zenéje, A függöny felrepűl,

S az arcokon kíváncsiságnak Csendes figyelme űl.

2C>1