Mezei Zsolt (szerk.): A kényes úrfi s a rongyos baka (Pápa, 2001)

Petőfi Sándor Pápán írott versei és székfoglalója

TŰNŐDÉS

Ifjúkoromnak ébredése Ah, oly tündén, szép vala,

Miként a koszorús tavasznak Varázst mosolygó hajnala.

Hű lyányka dűle karjaimba,

Hű lyányka csókja égete,

S mennynek röpíté képzeményim Hespertüzű tekintete;

S az érzemény, mely lelkesítve Dagasztá e meleg kebelt,

Rózsás berek lombsátorában Szelíden ömlő dalra kelt.

Lejárt az év, s a fáradatlan Idő uj évet alkota,

A kellemgazdag ifjúságnak Elhulla bájvirúlata;

S nincs már a lyányka karjaimban, És hervad a phantasia,

Az istenítő boldogságnak Ekkép ki kell halnia!

Ti, fönt a menny kék tengerében Mosolygva fürdő csillagok!

Trónjához a szent végezetnek Olyan közel kik állótok,

Melyik ragyog reményt szivembe, Melyik ragyog közűletek?

Hogy egykor még örömre kelni Nem lészen tiltva véletek;

Akár a lyányka hű ajkáról Szedvén uj édes csókokat,

Akár, ha szárnya képzetemnek Dicsőbb világokhoz ragad.