Mezei Zsolt (szerk.): A kényes úrfi s a rongyos baka (Pápa, 2001)

Petőfi Sándor Pápán írott versei és székfoglalója

HAZATÉRÉS

(Néviéiből Heine után)

Te szép halászleányka, Hajtsd partra csolnakod; Jőj, s ülj le oldalamhoz,

És nyújtsd nekem karod.

Fejecskéd tedd szivemre,

S ne félj, ne oly igen,

Hisz gondtalan naponként Jársz a vad tengeren.

Tengerhez szűm hasonló, Van rajt vész, ár, apály;

És mélyen fenekében Nem egy szép gyöngy is áll.

PÓRNAK ESTI DALA

(Németből Claudius ütem)

Az ékes nappali csillagzat Pályáját végezé,

Jer, és törüld le izzadásom,

S telíts fel, drága nő.

Csak itt a földön is teríthetsz, Gyümölcsfánkhoz közel;

Itt jóízű az étel este,

S legtágasabb a hely.

Aprócska vendéginket is hidd,

Mert úgy kiéhezém;

A legkisebb is hagyja fészkét,

Ha álom nincs szemén.

Sokat tálalnak a királynak,

0, amint hírelik,

Mindennap sültet, meg lepényt, meg Pástétomot eszik.

250