Mezei Zsolt (szerk.): A kényes úrfi s a rongyos baka (Pápa, 2001)

Veress Zsuzsa: Jókai és a mai olvasó

Azok, akik - akár mentegetőzve, akár büszkén - szeretik Jókait, többnyire lányok, és akár fiúk- akár lányok, mindannyian ún. „másodvonalbeliek”. Azaz nem az irodalomból legtehetségesebb, sem a legérettebben okos diákok, hanem azok, akikre azt szoktuk mondani, hogy olyan jó erős négyesek. Legtöbbször megkapják a jeles osztályzatot, mert igyekvőek, érzékenyek és szívesen tanulnak, s felvételiken is jól szerepelnek. Vagyis: kirajzolódik előttünk a mai ideális Jókai-olvasó alakja: az érzékeny és értelmes, művelt - nem annyira intellektuálisan, mint inkább - érzelmileg gazdag nőolvasó. Ezt a réteget célozta meg annak idején már Kármán József is, s a „nemzet csinosodását” elsősorban rájuk építve remélte. A XIX. sz. regényirodalma lényegében ugyanennek a közönségnek szólt. Tehát ízlés - és korszakváltás ide vagy oda, ez az alapvető tény nem vagyon változott.

Milyen következtetést vonhatok le ebből a felmérésből én, mint magyartanár? Ha a kötelező olvasmányokat nagy százalékban elolvassák, és ha 11. osztályban már késő Jókait igazán megszerettetni a legjobbakkal, viszont 8-9-ben még éppen a legjobbak tudják értékelni - logikusan az a feladatom, hogy ebben az időszakban olvastassam velük. Az általam ismert tankönyvek sajnos ezt a szempontot nem veszik figyelembe. (Petőfi jobban járt e szempontból. S vele, az ő olvasottságával nagyjából hasonló a helyzet.) Tehát a tankönyv menetétől eltértem, és a 8. osztályban mindjárt év elején plusz egy Jókait tettem kötelező olvasmánnyá (a Kárpáthy Zoltánt) - és az év végéig valószínűleg még egyet be fogok csempészni a rövidebb lélegzetű írásai közül.

Továbbá Petőfi meg Mikszáth javára is el fogom tolni a tananyagot hasonló okokból. Ettől kézzelfogható eredményt remélek a tekintetben, hogy a mai diák holnapi olvasóvá váljék. De az is fontos, hogy látsszék rajtam, hogy én azért olvasok, „mert nekem ez így jó”.

Szülőként például azzal is segítjük gyerekünket az olvasóvá válásban, ha a gyerek sokszor látja azt, hogy az apja vagy anyja ül a fotelban, s egy jó vastag könyvet olvas - s ezáltal azt szokja meg, hogy ez ugyanolyan hétköznapi tevékenység, mint amikor fogat mos, telefonál, vagy poi-szívózik. Másrészt a saját gyerekemmel való együttélésben arra a nagyon fontos dologra jöttem rá, hogy nem szabad abbahagyni a minden esti felolvasást kisiskolás korban, amikor úgy mond, már ő is tud olvasni. Mell úgy olvasni, hogy azt élvezze is, és olvasóvá nevelődjék - első, második osztályos korában még nem tud. Sőt, még utána sem egy darabig.

237