Mezei Zsolt (szerk.): A kényes úrfi s a rongyos baka (Pápa, 2001)
Vass Vince: Jókai kálvinizmusa
ga is részt vett, mint a kántus tagja (A nagy ellenség). De különös előszeretettel részletezi a temetési szertartásokat (Petki farkas leányai, Rézpataki lelkész, A kőszívű ember fiai). Őszinte, meleg érzések és visszaemlékezések jutnak kifejezésre ezekben a leírásokban: „Az éneklők a karzaton elkezdték egyikét azoknak a bús melódiáknak, amiket annyiszor hallottunk gyermekkorunkban, a csendes, akácos sírhalmok kertjében, amiknek dallamain úgy el lehet gondolkozni, amiknek szavai úgy megmaradnak a lélekben a késő vénségig, és akkor talán még jobban eszünkbe jutnak ezek a szomorú dalok a halálról, és amik a halálon túl vannak, az örök nyugalomról, az új életről és azoknak a könnyeiről, akik itt maradtak.” Végigkíséri Jókai a református embert születésétől haláláig az életen, s minthogy — amint említettük — a hitet jellemformáló erőnek ismeri, nem hagyhatja el alakjainak jellemzésénél azok vallásos életének megrajzolását sem. Mivel is tudná megmagyarázni embereinek tiszta erkölcsiségét, rendíthetetlen szilárdságát és szabadságszeretetét, ha nem a hit erejével. Különösen elmaradhatatlan a hitélet rajza a falusi néppel kapcsolatban. „Ti nagyvárosok elkényeztetett szülöttei, nem is sejtitek azt, micsoda öröme van a szegény falusi embernek a templomban... Este, midőn kiülnek a kapuk alá, úgy elmondogatják egymásnak, ki mire emlékszik a prédikációból. Semmi el nem veszett abból, mind megtartották magukban.” A népies kálvinista alakoknak egész sorát találjuk meg nála (dudari kurátor, a komáromi és debreceni alakok tipikus kálvinista zománca, mely még a bajuszon is meglátszik). Csak kettőt hadd említsek fel: Tóth Máté, egy rendkívül gazdag alföldi gazda, aki a papnak maga fizet annyit, mint az egész faluja, s a harangot, orgonát ő szerezte az egyháznak. Itt nem fösvény. Gyermekei minden zsoltárt könyv nélkül tudnak, a katekizmust és bibliai történeteket is. Cseresnyés uram szobájában pedig a pamlag fölött egy kép volt látható, Kálvin János képe, kinek talárráncait a miatyánk, hiszekegy és tízparancsolat apró betűs sorai képezték. Elmaradhatatlan vonása népies kálvinista alakjainak, hogy szeretnek énekelni. János mester visszaküldi az úrnak az ezer forintot, amelyet azért kapott, hogy ne énekeljen, visszaküldi, és boldogan zengi kilenc gyermekével együtt: „Krisztus Urunknak áldott születésén...” (Melyiket a kilenc közül) Felséges értelmezését adja némely éneknek és mély átérzéssel rajzolja azoknak a lélekre gyakorolt hatását (Egetvívó asszonyszív, Egy az Isten). Imádkozni is tudnak ezek az
