Mezei Zsolt (szerk.): A kényes úrfi s a rongyos baka (Pápa, 2001)
Vass Vince: Jókai kálvinizmusa
énekeltek csak bűnbánó éneket: „Uram, bűneink sokasága...” „A népesség egyharmadának nem volt szabad templomot emelnie e kis városban.” De élt szívükben az erős hit. Sok utánjárás után építhettek templomot. Hogy hogyan, azt megírja Jókai a Szatyor c. rajzában: „Akkor a nagy »rác temető« téren összegyűltek a férfiak, asszonyok, s elhozták az összegyűjtött siklusaikat a templomépítésre: a férfiak levagdalták mentéikről az ezüstgombokat, a mentekötőket, a nők leszedték arany fülönfüggőiket, kösöntyűiket és násfáikat, s mind egy halomra rakták. így támadt az új templom költsége. Valamennyi iparos, mind ingyen dolgozott rajta.” Sok helyen megemlékezik e templomról, és céloz annak viharos történetére. II. József alatt több helyen épülhettek hát templomok. Említettük, hogy Jókai milyen sokra becsüli II. Józsefet. De kifogásai is vannak ellene. Megengedte a kálvinistáknak, hogy templomot építhettek, „de már ugyanannyi erővel azt is megengedhette volna a császár, hogy templomaink ajtajai az utcára nyíljanak, s harangot is vehessünk magunknak... így most a káposztás kerteken kell az istentiszteletre járni, s harang helyett deszkát kalapáltat a pap híveinek.” (Rab Ráby) Az egyházi élet leírása Hogy mennyire belegyökerezett Jókai leikébe az a vallásos tradíció, amelyben fölnevelkedett, mutatja az, hogy micsoda mély beleérzéssel írja le regényeiben a református egyházak régi állapotát, szertartásait, szokásait, belső életét, micsoda tökéleteset tud alkotni néhány református típus, egyháztag, presbiter, vagy lelkész alakjának megrajzolásánál. Mindez az ő lelkén szivárog át úgy, hogy sokszor őt magát látjuk, sokszor az ő egyéni megjegyzéseit és felhe- vüléseit olvashatjuk. Szinte előttünk áll Jókai fantáziájának finom intuíciójával megrajzolva őseink élete, vallásossága és hithűsége, a gyülekezetek belső állapota. Ha ezeket olvassuk, szinte kísért az a gondolat, hogy ha valamiféle katasztrófa következtében kiveszne a magyar földről a kálvinista élet, de megmaradnának Jókai művei, akkor ezek alapján vissza lehetne azt állítani a maga eredeti tisztaságában, és nem hiányozna abból a legkisebb szertartás, a legegyszerűbb kegyességi gyakorlat sem. Még az énekeink jó részét is megtalálnánk. Mindenek felett pedig előttünk állana az az élet, amelynek megvalósítása, újra megélése ma is olyan sok léleknek imádságos vágya. Jókait így a tör211
