Mezei Zsolt (szerk.): A kényes úrfi s a rongyos baka (Pápa, 2001)

Veress Zsuzsa: Petrovics Sándor, a pápai diákköltő

Géza: Micó című novellája, melyben a történet tragikus fordulatot vesz, érintkezvén a gyermekgyilkos lányanya-balladakörrel. Petőfi költeményében a téma természetesen nem tragikus-balladás, hanem népi zsánerképszerű, szomorkás-románcos.

A mű az „ellopták szívemet” alaptételre épül szójátékos (tolvaj huszár) csattanóval. Ez voltaképpen közhelyszerű poén, mégis üde és szellemes tud maradni Petőfi - már ekkor is birtokolt - arányérzékének és komponálási készségének köszönhetően. A kis románc ugyanis két számozott részből áll, s a részek felépítése párhuzamos: mindkettő epikus történetmeséléssel kezdődik, a huszárok érkezése illetve távozása a nyitókép - majd mindkettő az anya és lánya közti párbeszéddel ér véget. Nagyon szerencsés, hogy a voltaképpeni történet (a huszár és a lány szerelme) kívül esik az ábrázoláson, így tehát csak az előzmény és a következmény jelenetezésével, tehát a kompozíció feszességével és az ellentétes-párhuzamos szimmetrikus szerkesztéssel érte el az ifjú költő, hogy a zárómondat valóban „csattanjon”. A költemény versformája (fél- rímes, 8+7-es trochaikus periódusokból álló strófák, melyek kiválóan ütemez- hetőek hangsúlyosan is) és szókincse a népies tónusnak megfelelően ízesebb és egyszerűbb, kevésbé modoros, talán csak az egy „aggalom” fordulat enyhén avatag az egész költeményben.

Műfaj, stílus és részben kompozíció tekintetében is nagyon hasonló a Kuruttyó című, kb. egy évvel korábban írt mű. A nyitójelenet (házastársi civa- kodás a balkézről való gyerek miatt) és a zárójelenet („szent a béke”, a feleség hűsége mégis bizonyítást nyer: a „nyájas barna csecsemőben” saját ivadékára ismer hősünk) hasonlít a Tolvaj huszár párhuzamos-ellentétes jelenetezésére. Azonban itt a terjedelmesebb középső felvonás is ábrázolt: Kuruttyó bánatában, megcsalatása miatti dühében katonának áll. Az epikus történetmondásba ezúttal is szabályszerűen monológok és dialógusok épülnek be. A cselekmény menete, a kompozíció és a különösen ügyes megoldásnak tűnő „in medias res” nyitó átkozódó monológ rokonságot mutat Vörösmarty néhány románcával, kivált a Becskerekivel, melyről jól tudjuk, hogy Petőfi nemcsak ismerte, de nagyon szerette is.

A cigány-motívum festőisége, egzotikuma miatt roppant kedvelt volt az európai romantikában, így a XIX. sz. magyar irodalmában is, s legfőképpen a verses és prózai epikában. A motívum több, egymással ellentétes hangulat és