Mezei Zsolt (szerk.): A kényes úrfi s a rongyos baka (Pápa, 2001)
Veress Zsuzsa: Petrovics Sándor, a pápai diákköltő
jelentésmező hordozója volt. Létezett egy olyan vonulat, amely komor pátosz- szál mutatta be a témát, elsősorban a cigányok végletes szenvedélyességére, fékezhetetlenségére és nem kevésbé végletes, büszke be nem tagozódására, függetlenségére, hajlíthatatlanságára építette a témát (pl. a Carmen, Puskin Cigányok-ja) - ebben az esetben a motívumhoz pozitív, romantikus szabadságeszmény és érzelmi lázadás jelentése tapadt. És volt egy másik vonulat, amely jóindulatú el- és lenézéssel, megmosolyogtató vagy kacagtató humorral ábrázolta a cigányokat. Ebbe a nagy családba tartozik Petőfi műve is. Az ilyen művekben a cigány nem romantikus főhős, hanem népies anekdotafigura, akinek már- a neve is humoros hangulatfestő szó (Kuruttyó). Hogy a cigányok állhatatlanok, csapodárok, hogy a szerelmi és házastársi hűség nem tartozik az erényeik közé; hogy bátorságukkal szívesen hencegnek, de dicsőségvágyuk mindig felülmúlja tényleges hősiességüket, s így gyávaságuk és lustaságuk miatt végül is alkalmatlanok katonának; hogy lelkesedésük szalmaláng, érzelmes hőzöngés - ezek a vonzatok kötelező kellékei az ilyen ábrázolásnak. Az ifjú Petőfi fel is vonultatja mindezeket szegkovács vándorcigányának alakjában, aki hamar megbánta, hogy katonának állt, és szíves-örömest megbocsájt feleségének, hogy visszatérhessen sátrába és elhagyhassa a király és haza szolgálatának dicső, ám veszélyes és viszontagságos terepét... Ez az ábrázolási mód igen elterjedt lett a későbbi magyar irodalomban Arany: A nagyidai cigányokétól Jókai: A cigánybárójáig. A huszár figurája ugyanígy óriási közkedveltségnek örvendett az irodalomban, ugyanígy két előjelű ábrázolásban: gyakrabban patetikus-hősies, nemzetiromantikus, ritkábban humoros-népies megközelítésben. A Tolvaj huszár és a Kuruttyó Petőfi nem igazán jelentős művei, de mindkét mű illeszkedik egy már Petőfi előtt és után is folytatódó irodalmi folyamatba, ezáltal a hagyomány részei. Másrészt ez a humoros népies zsánerkép lett az egyik olyan műfaj, amelyben a későbbi Petőfi a leghamarabb megtalálta önmagát. így ezeket a művecskéket a népies dalokon kívül legjelentősebb pápai diákköri alkotásainak kell tartanunk, annál is inkább, mivel önképzőköri társai ilyen művekkel nem nagyon jeleskedtek: a Tavaszban ezt egyedül Petőfi képviseli. Míg népdalokat - nem is rosszakat - jócskán írtak a többiek is. 165
