Mezei Zsolt (szerk.): A kényes úrfi s a rongyos baka (Pápa, 2001)

Veress Zsuzsa: Petrovics Sándor, a pápai diákköltő

életmű lezárult, Vörösmarty régen megírta már nemcsak a Zalán futását, de történelmi és tündérmesés tárgyú kiseposzait is, rég megjelent már a Csongor és Tünde, a Szép Ilonka. Híres versei közül a Búvár Kund, jó néhány népies műdala (mint pl. a Puszta csárda vagy a Laboda kedve), a Szózat, A Guttenberg- albumba, a Liszt Pereimhez, szerelmi költészetének is sok híres darabja, pl. a Késő vágy is.

A korban a mainál összehasonlíthatatlanul nagyobb közkedveltségnek, olvasottságnak és elismertségnek örvendett pl. Czuezor Gergely, Garay János, Bajza József, és Eötvös József mint lírikus, (és még gyengébb almanach-stílusú költők, mint pl. Kunoss Endre vagy Császár Ferenc). Őket ma már másodvonalbelieknek tekintjük, s egy szűk rétegen kívül, akik szakmaszerűen foglalkoznak az irodalommal, nem nagyon olvassák őket. (Az most más kérdés, hogy manapság általában nagyon kevesen olvasnak szépirodalmat, s ezen az amúgy is szűk körön belül még kevesebben olvasnak kedvtelésből akár Kölcseyt és Vörösmartyt, sőt még Petőfit is. Ennek ellenére az iskolai oktatásnak köszönhetően őket legalább ismeri valamelyest a magyar köztudat.)

Könnyű utólag megállapítani, hogy egy adott korban kik és mely művek voltak a legkiemelkedőbbek, továbbá, hogy ki és mi tartozott az irodalmi fejlődés haladási irányának fősodrába. A kortársak számára azonban ez természetesen soha nem egyértelmű. Fokozottan éivényes ez az olyan kortársakra, akik műveltségük-olvasottságuk, ízlésük tekintetében még javában kialakulófélben, fejlődésben vannak.

Tehát ugyanúgy, mint mindenütt és mindenkor, a pápai önképzőkör diákköltői - bár ismerték és elismerték a legnagyobbakat - a kor költészetének átlagszínvonalához igazodtak, azt utánozták és azt a hatást tudták befogadni. Anélkül, hogy tudatában lettek volna ennek a ténynek, koruk átlagos életérzését, témáit, közízlését és lírai sablonjait szólaltatták meg. Az ilyen műveken keresztül voltaképpen jobban megismerhető egy adott kor, mint a csúcsteljesítmények által.

Hasonlóképpen mindig és mindenhol a kezdők és az amatőrök csak részint figyelnek a kortárs irodalomra, sokkal jellemzőbb hogy az egy emberöltővel korábbi lírai konvenciók lépnek működésbe általuk. Ez a megkésettség divatjamúlttá teszi őket az utókor szemében, de éppen az itt most a lényeg, hogy a korabeli közízlésben a korábbi korszak lírai sémái még divatban voltak. így a

153