Mezei Zsolt (szerk.): A kényes úrfi s a rongyos baka (Pápa, 2001)
Veress Zsuzsa: Petrovics Sándor, a pápai diákköltő
pápai diákköltők művein is erősen érződik a romantikát megelőző felvilágosodás-kori költők hatása. Ritkábban egy-egy költő konkrét művének hatása, gyakrabban a korszellem, az előző kor általános sémái. így a mi esetünkben a szentimentális lírai konvenciókról, a klasszicizáló örökségről és a népies műdalok hatásáról van szó. (Ez utóbbi aztán összefonódik saját koruk népies divatjával.) A felvilágosodás esetén ismét nem elsősorban Csokonai hatásáról van szó, hanem inkább a mögé felsorakoztatható másod-harmad-negyedvonalbeli líráról. (Csokonait Petőfi is csak jóval később fedezte fel magának. Akkor sem a verseit utánozta, hanem - az alkati rokonságra ráébredvén - inkább a Vitéz-képviselte költőtípust, az imágóját tette magáévá. Korai és valószínűleg nem egészen tudatos megnyilvánulásai e Csokonai-rokonságnak pápai diákkorában írt boros versei.) Mindkét fentebb taglalt vonás, tehát az átlagszínvonal megszólaltatása és a megkésettség, fokozottan jellemző a világirodalmi hatások befogadására. Petőfi sem vetkőzhette le sem saját életkori sajátosságait (18 éves volt!) sem annak a kornak a hatásai alól nem vonhatta ki magát, melyben élt. Zsengéire tehát a fentebb felsorolt jellemzők ugyanúgy érvényesek, mint bármelyik diáktársáéra. Petőfi önképzőkört versei és a „Tavasz" 1. A Képzőtársulat érdemkönyvébe beírt versei közül négy fordítás, méghozzá mind a négy németből. Tudjuk, hogy Petőfi a későbbiekben kevésbé vonzódott a műfordításhoz, az átdolgozásokhoz is. Közismert az a szellemes mondása is, ahogyan megfogalmazta Goethe iránti ellenszenvét, s ennek ellenpólusaként Heine iránti vonzalmát. Heinén kívül még Lenau és Béranger hatását szokás emlegetni a legsűrűbben Petőfivel kapcsolatban s jogosan, hisz maga is hangot adott ennek a rokonszenvének. Volt a Református Kollégium könyvtárában egy 1815-ös Béranger-kötet, elképzelhető, hogy már pápai diákkorában megismerte és megkedvelte, de ennek nyoma saját versein ekkor még nem mutatható ki. A német líra iránti érdeklődését pedig a Tarczy által(!) összeállított szöveggyűjtemény is inspirálhatta. („Gyöngyök a néniét költészetből Olvasókönyvül az ifjúság számára” Pápa, 1839/18Í1.) Fordításai ebből a kötetből valók. 15b
