Mezei Zsolt (szerk.): A kényes úrfi s a rongyos baka (Pápa, 2001)
Bodolay Géza: Petőfi Pápán
Bort öblébe váltig a kelielynek, Bort elémbe szakadatlanul! Ide nézzen a puszták homokja, És ha nem tud inni, megtanul. Kedvben ég e csont velője már is, És erem ben a kéj habja forr; Üdv neked, te mámorok homálya! Üdv neked, te mámor anyja, bor! Hah, e kancsó a mesés világnak Feneketlen hordája talán ? Bort belé! mert nem szívelhetem, ha Puszta szájjal ásitoz reám; Bort belé! hogy felköszöntsön ajkam - Éljen a nemes keblű báróit, Ki midőn a vész harangja zúgott, Szent hűséggel nyujtá jobb karát; Éljen a világ dicső folyása... És az élet... és a szép világ... S az igazság védpalástja, melly az Üldözöttnek menedéket óul; Éljen a szív biztató vezére, A varázsdalt pengető remény; Éljen a menny, a pokol és minden, Minden éljen... oh csak vesszek én! Örökre elhagyást említett a levélben, mégis visszatért Petőfi Pápára, egy évvel később, miután a fehérvári színtársulattal Kecskemétet is megjárta, sőt Pesten felkereste a legnagyobb magyar költőket, személyesen volt alkalma tisztelegni 131
