Mezei Zsolt (szerk.): A kényes úrfi s a rongyos baka (Pápa, 2001)
Bodolay Géza: Petőfi Pápán
bevégezte tanulmányait a pápai kollégiumban, mint a társaság megalakult.) „Feljöttem barátom, Pápára, feljöttem - írja Petőfi tiszteleti taggá választása előtt, a barátaitól való búcsúzás napján Szeberényinek -, hogy örökre elhagyjam azt, hogy örökre elhagyjam az iskolát. ” Ezután arról ír, hogy rettentően üldözi a sors. Fél attól, hogy szüleit megbántja most következő lépésével. Mintegy mentegeti magát, hogy erre a lépésre lehetetlen anyagi helyzete kényszeríti, de a levél vége arról árulkodik, hogy valószínűleg már Pápára visszaérkezése előtt döntött: újra kísérletet tesz a színészi pályán. Talán útközben már beszélt is a székesfehérvári színtársulat tagjaival, hogy volna-e hely számára, ha Pápán nem tanulhat tovább. Valóságos anyagi gondok miatt elég okot érzett arra, hogy ne maradjon diák. Minthogy Orlai sem volt még Pápán, hogy rábeszélje a maradásra, egyenesen Fehérvárnak vette útját. „Most már harmadszor színésszé! Lássuk - írja barátjának - mit ad a végzet. Mondjam-e, hogy nemcsak a mindennapi kenyér keresése célom..., hanem hogy magasabbra törekszem... Művész és költő! barátom, mint hevülök. De már rég meg van mondva, hogy én középszerű ember nem leszek: aut Caesar aut nihil. (...)” A költői pálya választása tehát változatlanul szerepel a színészi mellett, de véletlenül sem említ semmi olyan más pályát, amelyhez a továbbtanulással vezetne az út: hogy pl. tanár, ügyvéd, tisztviselő stb. is lehetne. Nem, csupán művész és költő. Ezekhez pedig (így érezhette) nem az iskolai továbbtanuláson keresztül jut el. Végül, minthogy Szeberényi biztatta, hogy kölcsönösen küldjék el egymásnak verseiket, mellékelte ekkor írt Felköszöntés c. versét „íme egy kis csekélység” utóirattal, (még az alkalomra utaló Az utolsó éj + + - n, azaz „Pápá-n” címmel), amely hűen tükrözi akkori hangulatát. Belefoglalja a szép versbe a vendéglátó közös selmeci jó barátot is név nélkül, csak a levélben említve: „E levelet Domanovszky barátunknál írom. Még ma elhagyom Pápát. Mihelyt bizonyos helyen leendek, tudósítani foglak. Élj boldogul, szeresd barátodat Petrovics Sándort. Pápán nov. 2. 18j2." Miljom átok! bort a billikomba, Részegítő, lánghullámu bort! Melly keservet és bút martalékul A felejtés örvényébe hord. 130
