Mezei Zsolt (szerk.): A kényes úrfi s a rongyos baka (Pápa, 2001)
Bodolay Géza: Petőfi Pápán
Újra színészi tervekkel indult tehát haza. Útközben megálltak még augusztus végén Komáromban, „hol a pár nappal előbb hazament Jókait látogattuk meg - olvasható Orlai emlékezésében kinek derék, jószívű anyja szívesen fogadott bennünket, s csak harmadnap bocsátott el házától. ” E pár nap költői eredménye A Dunán című szép költemény. Költői útja egyre több sikerrel felfelé ívelt már, míg a színművészi lehetőséget Petőfin kívül csak néhány barát, pl. a meglátogatott Jókai sejtette. 0 később is többször nyilatkozott visszaemlékezéseiben Petőfi színészi tehetségéről. Versmondásáról ezt írta: „...magyarul szavalni, helyesen, érzéssel, változatos jellemző hanghordozással szavalni, még a leghíresebb magyar színművészek között is csak kettőt ismertem, aki ehhez jobban értett Petőfinél.’’ A nyár még hátralevő részének eseményeiből csak arra mutassunk rá a fentiek igazolásául, hogy Mezőberényben is színpadi próbálkozások részesei voltak az unokatestvérek. Végül Debrecenben váltak el egymástól, s indultak egyelőre haza, kiki a maga szüleihez. Petőfi még jobban megerősödve abban a reményben, hogy - akárcsak példaképének, Egressynek - neki is lehetnek még sikerei a színészi pályán. Előbb azonban egy képzőtársasági elismerés várt rá november elején Pápán. Ősszel, harmadik visszatérése után rövidesen elhagyta a várost. Tíz nappal később, 1842. november 12-én ezt jegyezték be volt diáktársai a jegyzőkönyvbe: „Fekete János joggyakomok, Sz.fehérvárott, Tompa Mihály, S. pataki tanuló, Kiss Gábor és Petrovics Sándor, e két utóbbi túrsaságunk volt rendes tagjai, tiszteleti tagokid megkéretni rendeltetnek. ” A diákok jól emlékezhettek tehát arra, mint föntebb már utaltam rá, hogy mikor a szemükben egyre jobban emelkedő társuk, Petőfi első verse nyomtatásban megjelent, mellette szerepelt egy Tompa Mihály nevű sárospataki tanuló is, akit így talán a véletlen egymás mellé kerülés következtében „fedeztek fel” maguk számára a Képzőtársaság tagjai. Semmilyen más diáktársaságnak - a lapokból nyomtatásban már valószínűleg ismert - többször szereplő ifjú tagját nem választották meg ugyanis tiszteleti taggá, csak Tompát, a sárospataki társaság büszkeségét. (írogató ember maradt a másik két megtisztelt is, olyannyira, hogy bekerültek Szinnyei nagy írói lexikonéba a két, rövidesen már országosan ismert költőn kívül, több más kisebb volt képzőtársasági taggal együtt. Fekete Jánosról azért nem írhatták a jegyzőkönyvbe, hogy a Képzőtársaság tagja volt, mert egy-két évvel már korábban 120
