Mezei Zsolt (szerk.): A kényes úrfi s a rongyos baka (Pápa, 2001)

Nádasdy Lajos: Petőfi, a pápai diák

Nyilván ez az igazság is: a nevelő nem adhatott szállást, de a gazda igen. Még akkor is a gazda, ha ő volt a fiatalabb és a tanítvány. Ezt a házat Pápa város tanácsa 1972-ben Bocsor István-emléktáblával jelölte meg, mivel Bocsor tanár is itt lakott, az utcai oldalon. A Petőfi-emléktábla még várat magára.

PETŐFI A PÁPAI KEPZŐTÁRSASÁGBAN

Négy évtizeddel az országos hírű pápai Képzőtársaság megalakulása előtt, nyomokban már megtaláljuk ennek előzményeit. A kéziratos mű, mely ennek emlékét máig őrzi a „Próbadarabok” címet viseli. E kéziratos mű bevezetése világosan utal az önképzés közösségi jellegére, valósággal képzőtársasági kapcsolóponttal. Olvassuk a bevezetés néhány sorát: „Nem a hírnév nemtelen vadászasd, hanem önnön tehetségeink pallérozása, ízléseink nemesítését czélzó igyekezetünk rakattya le velünk ezen, Darabokat Próbára: hogy ezek mint. elsők s üdéin hibásak is, törjenek több s tökélletesebb munkáinknak jövendőre szélesebb utat. (...)” Az előszó dátuma: 1803. június 27.20

Hasznosnak véljük, ha e kis társaság szellemiségének, gondolkodásmódjának és lelkületűnek jellemzéséül egy részletet mutatunk be a „A Poezis” című írásból.

„Akkor boldog a, Haza ha fíékességes kebelébe Sok poétát szidsz rabdia - Valaha!.' Nemzeti Phébe!

Le feszülnek a luíjognak Burkát: lassan lassan ép Sugáru világot fognak Látn i a Szemek: lát a. Nép.

Mindenbe kifinomodik A Nép, s fel kel valóimra Az idomból, edgy második Orfeus édes Imájára.

100