Hudi József (szerk.): Kacz Lajos visszaemlékezései (Pápa, 2011)

VI. Feladnak az iskolába

Nem szeretem színét, szagát (?)

Mond a király a görbedt agghoz A megbolygá (?) a tág palotát.

Most újat kapsz kopott daróczodért,

Megérdemled ily fáradságodért.

A király azután személyesen akar meggyőződni az elmondottakról:

Magam szeretek látni, monda ő,

Mert sok az álnok, sok a hitszegő.

Paraszt ruhát ölt, lemegy Kolozsvárra és kiáll a piaczra, a mint meglátja a pandúr rá kiált:

Mit ücsörögsz potomra rossz paraszt Bújj rúd alá, hogy kurtulj egy araszt.

S a pandúr a királyra jókat hány,

Hordatja áfát a több nép során.

Hogy micsoda robot munka lehetett, melyhez szálfákat kellett hordani, az a versből ki nem tűnik, s mikor a nép a fáradságtól majd kidűl:

Hig lőre lön díjul a délebéd,

Mi tisztátalan vályúkba tölteték reszkető kezökben fakanál Úgy evék az agyon gyötört nép.

Maga a király is a vályú elé telepedett, mikor:

íme a főbíró úr repül (?)

Hízott hasával kellemetlenül.

E látványra darócza lehull Király fönségébenfeláll,

És boszus jobbjából messze röppen

~59~