Hudi József (szerk.): Kacz Lajos visszaemlékezései (Pápa, 2011)

VI. Feladnak az iskolába

Majdnem mindennap elénekeltette velünk ezt a ropogós harcz riadót, - általában a zsoltárok helyett többnyire világi dalt énekeltetett:

Rajta vitézek, a hadra gyerünk, riad a hadi trombita jelszava már, - Ott ti reátok is őseitek diadalmi vitéz nemes ünnepe vár.

Nosza ti is legyetek ma dicső nagy apátok Igaz, de ne korcs fiai,

Meg ne zavarjanak a mozsaraknak Akármi özöntüze záporai Vágjatok öljetek és sok ezert le pokolra Taszítson erős kezetek.

Minden ütésre halált

suhogasson, akár hova ér fene fegyveretek

Valami kis poezis is szorulhatott Kiss Ignáczba. Azt hiszem a saját gyártmánya lehetett az a hosszú poema, mely Mátyás királyról és a kolozsvári zsarnok főbíróról szól. A gyarló technikája után ítélve - a mai eszemmel nem tarthatom az akkori irók szerzeményének. Ezzel a verssel nyaggatott bennünket unos-untalan. Az van benne elmondva, hogy a kolozsvári főbíró mily kegyetlenül zsarnokoskodik a népen, a népnek a szenvedéseit megsokal[l]ta egy öreg pár, felment Budára és elpanaszolta a királynak:60

Kolozsvárott a főbíró úr Paczkázik rajtunk szertelen,

Pandúrjaink ütlegétől Nyomorék lön két gyermekem.

A népet szolgaként használja fel,

Ha könnyel kérjük, átokkal felel.

Rossz hir ez az én országomból

60 A versben itt és később a kérdőjelek Kacz Lajos kitételei.-58-