Hudi József (szerk.): Kacz Lajos visszaemlékezései (Pápa, 2011)
VI. Feladnak az iskolába
Most már álomba merülve Nyugszik minden a mi él, A férj párjához simulva Édes érzetekre kél. Szentimentális német dal, de volt ennél pattogósabb is elég, élénk tempóval: Irigylik a bajuszomat, Ezt a kedves jószágomat. Hej huj, kipödröm a végit, Úgy megyek az utczán végig. Nagyon kedvelte a katonás verseket és ezekhez nagy animóval59 ütötte a tactust... Áll a verbunk, tánczoljunk Nosza kún legények, - Tele szinültig borral Állnak a vendégek... Itt állnak a lovak is Készen abrakolva, Melyek a magyar legényt Hordozzák tánczolva. Üljünk lóra legények Üljünk paripára! Vig paripám, vígan menjünk Az éhes muszkára. 59 Animóval, helyesen: animával (a latin anima: lélek szóból) = lelkesen (Az animóval, nagy animóval komáromi tájnyelvi kifejezés lehet, ugyanis Jókainál is többször előfordul.)-57-
