Hudi József (szerk.): Kacz Lajos visszaemlékezései (Pápa, 2011)

VI. Feladnak az iskolába

támadott szegény áldozatnak riadt elbődülése, a melyet még fokozott az, mikor az ütés nyomán a sérült fejből vér is bugyogott. A mint a vért megláttuk, egyszerre felbomlott minden rend, a padra ugráltunk. Győri Józsi eldobva pálczáját elmenekült, mi pedig levittük a sebesültet a kúthoz, és kimostuk a fejét, és nagy sajnálkozások közt kisértük haza.

Másnap az osztályból két gyerek hiányzott: a Győri Józsi és áldozata. A tanító úr, mikor bejött, szinte meglepődött, hogy nincs vigyázó, mi mégis csendességben vagyunk, persze mi a tegnapi megdöbbentő jelenet hatása alatt azon tanakodtunk, hogy ki mondja, ki jelentse be a tanító urnák a tegnapi esetet. De erre nem kerülhetett a sor, mert alig foglalta el tanító úr helyét a katedrában, nagy zajjal felcsapódik az ajtó, és betoppan azon egy boglyas fejű, dúlt arczu, mérges fúria kezében egy nagy drótozott lábossal. Vérben forgó szemeit először körül jártat- ja, aztán nagyot ordítva a padlóhoz vágja a magával hozott lábast, mely ezer darabban ugrott szét.- Ki volt az az akasztófára való közületek, a ki meggyilkolta az én édes fiamat, hadd tiprom ki a bélét.

Erre a nyájas felhívásra természetesen senki sem felelt, hanem mindnyájan elborzadva tekintettünk arra az asszonyra, a kiből a harag ilyen elementáris erővel tört ki, és a ki nem törődve a hely szentségével és a tanítói tekintéllyel, szilaj vadsággal szórta legválogatottabb kifejezéseit arra a tanítóra, a kinek a keze alatt ilyesmi történhetett. Elhalmozta a tanítót a legszebb titulusokkal, a többek közt részeges disznónak is nevezte (bár az utóbbi vád Petráczné szájából - mert hiszen tán felesleges említenem, ő volt az átkozódó fúria - nagyon furcsán hangzott, mert e tekintetben ő sem volt jobb a Deákné vásznánál), és szinte habzott a szája ezen szónoki remeklésben.

Szóhoz persze az alatt, míg ő árasztotta czifrábbnál czifrább jelzőinek záporát, a megszorult tanító nem juthatott. Végre is ő benne is eldült a borjú, és ha szóval le nem torkolhatta, megpróbálta őt a terem~53~