Hudi József (szerk.): Kacz Lajos visszaemlékezései (Pápa, 2011)
VI. Feladnak az iskolába
együtt voltunk. Aznap épen halott volt, már a készülőt is elharangozták, és a tanító úr még mindig beszélt. E közben nyilik az ajtó, és egy 3- ik osztályos fiú beállít azzal az üzenettel, hogy:- Tiszteli a Czike Zsigmond kántor a tanító urat, legyen szives az énekes gyerekeket ki ereszteni, mert már indulunk a halottas házhoz.- Fordulj vissza és mond meg, hogy sz...m56 a Czike komának gyereket [küldeni]. Ezzel a kategorikus izenettel bocsájtotta el a fiút. Többször megtörtént, hogy elkésve, vagy egyátalán nem jött be délután az iskolába. Erre az alkalomra a kívánatos rendről akkép intézkedett, hogy úgy a kis - mint a nagy oldalon vigyázókat rendelt ki, a kik kemény nádpálczával fölfegyverzetten sétálnak a padok előtt, és fel voltak hatalmazva, hogy a rendetlenkedő gyerekeknek a nyaka közé üssenek. A mi oldalunk felett Győri Józsi, a leghosszabb és legmarko- sabb legény viselte a bírói pálczát. Kemény ütéseit bizonyára jól ismerhették a pajkos nebulók, mert szép csöndesen meghúzták magukat, s minthogy kiváló tulajdonságai mellett még kancsal is volt, soha se lehetett senki tisztában azzal, hogy ő voltaképen kire néz. Egy meleg nyári délután szintén igy magunkban voltunk, a nagy csöndességben unalmasan telt az idő. Győri Józsi is unta magát, mert legfőbb tisztének gyakorlására nem volt alkalom, példás volt a rend, nagy volt a csönd. Ez a csönd, de azt hiszem, leginkább a nyári meleg csöndes álmot bocsájtott Petrácz Dávid osztálytársunk szemére, a ki leborulva a padra szépen elcsendesedett. Győri József barátunk szentül meglévén győződve, hogy a Dávid most azért borult le, hogy a pad alatt a figyelmet kijátszva szomszédait molesztálja, elérkezettnek látta a pillanatot, hogy tekintélyét újból latba vesse, olyan hatalmasan csapott le szegény Dávid fejére, hogy ettől igazán mindnyájan elrémültünk, - az ütést - a mi nagyon természetes - nyomban követte az orozva meg-5256 szarom (a szót leírni ekkor még illeüenségnek számított)
