Hudi József (szerk.): Kacz Lajos visszaemlékezései (Pápa, 2011)

VI. Feladnak az iskolába

Ebből látszik, hogy ennek a Sinkó Böskének a társasága nem szolgált az én épülésemre. Nagyszülőim maguk is belátták ezt, és az emeletes házból haza szállítottak.

Ebből a csendes, békés hajlékból jártam én azután iskolába csifári Molnár Péter tanitó uram keze alá. Furcsa kis ember volt ez az én tanítóm, termetre nézve az alacsony fajtához tartozott, sűrű őszbe vegyült haja volt, arcza sovány, beesett, de szemei nagyon élénkek voltak; hangja erőteljes, s ha mérges volt, szinte megdöbbentő. Állandóan bőrernyős sapkát hordott, kalapot soha sem láttam a fején. Ha nem öltözködött is uriasan, de mindig tiszta volt. De hát - Istenem - hogyan öltözhetett volna máskép 300 váltó forint fizetésből, aztán ehhez még az a gyengéje is meg volt, hogy szerette a pálinkát, melyet gyöngéden a kék czérnának nevezett. Akárhányszor tanitáskörben intette magához valamelyik intimusát: eredj a Fehér Lóba, hozz nekem két krajczárért kék czérnát. Ha fogytán volt a pénze, egy kis czédulát küldött valamelyikünk által a Kiss Pál úrhoz, a ki az egyház pénztárnoki tisztségét viselte, erősen a lelkünkre kötve, hogy „pénz nélkül el ne jöjj”. De bizony akárhányszor üres marokkal jött meg a követ, mivel a pénztár üres volt, egyedüli bevételét az úgynevezett perselypénzek tették, a mi csekélyke takaró volt a sok szükség fedezésére. A szegény tanítónak azonban azért csak élni kellett, a mi Molnár Péterünk családját ezen felül sok gyermekkel áldotta meg a jó ég, és ezek mind enni kértek.

Télviz idején csak ha nem csordult-csöppent egy-egy kis ajándék. Az a dicséretes szokás uralkodott ugyanis akkor, hogy a mely háznál disznót öltek, egy kis kóstolóval a szegény tanítóról is megemlékeztek. Még ha a szülők nem gondoltak is volna rá, a tanítványok nem engedték feledésbe menni ezt a jó szokást, tapasztalatból tudva, hogy a kóstolóval egy időre sikerül megvesztegetni a tanitó bácsit, a ki egy kis csavargást vagy leczkenemtudást mindjárt nem vesz olyan komolyan, ha megjött az ajánlólevél. Természetesen minél hosszabb volt a kolbász,-50 -