Hudi József (szerk.): Kacz Lajos visszaemlékezései (Pápa, 2011)
VI. Feladnak az iskolába
emeletről leugrott és eltűnt. E kísérteties jelenet nagyon hatott rám, mert az egész éjjel rémlátások gyötörtek. Az én Kacz Józsefné asszonynéném rajtam kívül még egy másik kenyérpusztítót is tartott. Az öreg úr kedvencz kocsisának árváját: Sinkó Böskét. Ez a Böske leány nálam 4-5 évvel idősebb volt, és mint régi aquisitio, a ház körül már benfentes volt. Azt is tudta, hogy asszonyné- nénk hol tartja a tejpénzt, a melyet ő kelme bizonyosan többször megvámolt. Egy reggel az történt, hogy bejött a szobába, és azt hívén, hogy egyedül van, kihúzta a felső sublót-fiókot, bele nyúlt és valamit a zsebébe rejtett. Mikor megfordult, akkor vette észre, hogy én is a szobában vagyok. Engem is oda hivott a sublóthoz és biztatott, hogy én is vegyek az iskátulyából pénzt. Vehetek rajta mézes kalácsot, czukrot, stb. Egy ideig vonakodtam, hátha megtudják. No - ettől ne félj, biztatott tovább, ha keresnék is, nálad nem találnak semmit. Húzd le csak a csizmádat, és rejtsd abba. Én szót fogadtam neki, és bűntársává szegődtem; a ki markolt pénzt tanácsa szerint a csizmámba rejtettem. De ugyan kevés ideig lehettem a lopott kincsnek ura, mert az alatt, míg én pálinkáért oda jártam, a Böske elárult. Asszonynénénk ugyanis élt a gyanúperrel, hogy az ő tejpénzét valaki dézsmálja. Hogy a gyanút a Böske leányzó elhárítsa magáról, engem állított oda bűnbakul, besúgva a nénénknek, hogy ő rajta csípett engemet, és megleste, a mint a pénzt a csizmába rejtettem. Én mitsem sejtve a közelgő viharból, nagy biztomban leteszem a pálinkás üveget, és nyúlok a könyvem után, hogy iskolába menjek.- Várj csak, fiam, te veled lesz még egy kis dolgunk - szólt hozzám asszonynéném. A rideg hang és az arczán megjelenő szigor mindjárt sejtették velem, hogy kutya van a kertben. Az alatt bejött Péter bátyám is, és ő kezdett el engemet examinálni. Én eleinte Böske tanácsa szerint adtam az ártatlant, és önérzettel forgattam ki zsebeimet, hogy ime én nálam egy krajczár sincs.-48