Hudi József (szerk.): Kacz Lajos visszaemlékezései (Pápa, 2011)
VI. Feladnak az iskolába
úgynevezett Geleitscheint43, melynek birtokában az üldözés ellen mentesítve volt. De hát a forradalom leverése után a magyar ember elől minden nyilvános pálya el volt zárva, Thaly is az iskolában talált menedéket44, később, mikor az alkotmányos élet újra beköszönt, a bírói pályára lépett, és Pécsett, mint királyi törvényszéki biró halt meg. Ebben a minőségben találkoztam vele még egyszer Komáromban a 70-es évek alatt a Kiss Pálék szigeti kertjében. Iskolás koromnak erre a legelső szakára kevéssé emlékszem vissza. Azt se tudom, hogyan tanultam meg olvasni és Írni. Az maradt meg csak élénken az emlékezetemben, hogy mikor az első nap a tanító úr kieresztett bennünket, (akkor az volt a gyakorlat, hogy a tanító ment ki legelőször az iskolából, egyá[l] talán nem törődve azzal, hogy mi történik a nebulókkal) minden gyerek azonnal neki iramodott, és a padokon keresztül ugrálva mindenki első akart lenni a kimenésben. S minthogy az ajtónak csak az egyik szárnya volt nyitva, a keskeny nyílás előtt a nagy tömeg gyerek össze torlódott, taszigálva, gyömöszölve egymást, azon igyekezve, ki jut ki előbb. A nagy tolongásban engem közre szorítottak, és úgy össze préseltek, hogy ujdonat uj ábéczés könyvem táblája össze törött. Ebben a viaskodásban nem a rajtam esett rúgások és öklözések fájtak annyira, mint az abéczém fatáblájának összetörése. Sírva mentem haza, és azzal nyitottam be az utczaajtót, hogy én nem vagyok az oka, a gyerekek törték össze, és felmutattam az áldozatul esett ábéczét. Ezúttal nem vertek meg, de kijelentették, hogy az ördög se győz meg engem könyvvel, ha egy napig se tudok rá vigyázni. 43 Geleitschein (német) = kísérőlevél; a komáromi vár 1849. szeptember 27-i feladása, az erőd október 2-4-i átadása után a honvédek és a várban tartózkodó politikusok amnesztiát biztosító kísérőlevelet (menlevelet) kaptak, melynek birtokában szabadon elvonulhattak. Vő. HERMANN 2001. 398. 44 A komáromi gimnáziumban 1849. december 13-án indult újra az oktatás. Három menekült honvéd - Farkas Benő, Thaly Sándor, Tóth István -, valamint Soós Károly segédlelkész tanította a gyermekeket. Vő. VÖLGYESI 2008. 430.- 39 -