Hudi József (szerk.): Kacz Lajos visszaemlékezései (Pápa, 2011)

VI. Feladnak az iskolába

Mellesleg megjegyzem, hogy az akkori idők nevelési systémája szerint a verés volt a legelső nevelési eszköz; és a szegényebb osztályban legnagyobb vétségnek minősítették a kártételt. A mely gyerek valami edényfélét eltört, vagy valamit elveszített, az holt bizonyos, hogy meg- nadrágoltatott és pedig olyan mértékben, a mi a tönkre ment jószág értékének megfelelt. Nem is egészen volt rossz módszer, mert a gyerek, hogy ép bőrrel meneküljön, ugyancsak iparkodott vigyázni és ügyeskedni, nehogy a keze között valami kárt szenvedjen.

De hát az a jóslat, hogy nekem sok könyv kell, épen nem vált be. Ellenkezőleg, tudtommal alig volt gyerek, a kinek a szülői oly kevés pénzt adtak volna ki könyvre, mint a mily kevés könyv nekem kellett. Nagy hirtelenséggel megtanultam olvasni, mielőtt az abéczét elnyűttem volna, és néhány hét múlva már nem az ábéczét, hanem zsoltárt hordtam az iskolába. Ezt már nem kellett venni, mint a féle jó kálomista házban, otthon meg volt több példányban is, a miből az elődök tanultak. Én a Klára nagynéném zsoltáros könyvét kaptam meg, piros bőr kötésű, meglehetősen lehasznált állapotban volt, de azért engemet is kiszolgált.

Hogy írni és olvasni nagyon gyorsan megtanulhattam, utólag ezt abból a tényből állapítom meg, mert a második iskolai évben már a nagy oldalon ültem, a hol már kátét is tanultak. Ennek már írott nyoma is maradt, ez az a káté, mely a padlásunkon 1893-ban égett el.45 Ebbe a kátéba, annak első tiszta tábláján sajátkezüleg a következőket jegyeztem be: Kacz Lajosé, vette egy tízesen. Ha eltévelyedik, - szerelmes barátom, szolgáltasd kezemhez, mert igaz jószágom, 1852. 46

45 Valószínűleg csak a házuk égett el. Nagyobb városi tűzvészről nem tudunk. Vö. BENDA 1983. III. 787-788.

46 Népies formula az elveszett használati tárgy visszajuttatására. A feljegyzést kalendáriumokban, tankönyvekben, ima- és egyéb könyvekben éppúgy megtaláljuk, mint a pálinkás-butykosokon.-40-