Hudi József (szerk.): Kacz Lajos visszaemlékezései (Pápa, 2011)

V. Költözés a szülői házból

Ferencz hentes. Az udvarban volt egy nagy akol a disznók számára. A mi lakrészünk volt az utczára szolgáló ivó szoba, középütt a konyha és a hátulsó lakó szoba.

Én nem igen mertem kimenni az udvarra, mert a kutyáktól nagyon féltem. A hentes mesterséggel együtt járt ez a kutyatartás. Az egyik különösen nagyon mérges kinézésű szelindek volt. Plászlinak hítták. Ez a furcsa nevű állat szörnyű ijedelmet idézett elő, egyszer kitört rajta a veszettség, és az állat dühében a konyhaajtónak ment, és azt el kezdte rágni. Ez éjszaka történt. A rágás által okozott zajra apám felébredt, és a meggyujtott gyertya világánál meglátta a zaj okát. A dühödt állat már egészen keresztül rágta az ajtót és habos száját a vájt lyukon befúrta. Apám a konyhában tartott baltát felkapván, elkezdte azzal a bestiának a száját vágni. Csak akkor, mikor már véres czafatokban lóggott42 a húsa, adta fel a küzdelmet a Plászli. Alig várták a pitymallatot, édes apám a kocsmaajtón át kibocsájtotta a cselédet és elküldte a szomszédban lakó sintérért. Tencser György uram aztán - értesülve a veszedelem miben létéről, vállára vette a töltött puskát, és a vérében fetrengő ebet agyon lőtte.

Ez az Iván-ház nekem mindig nagyon ellenszenves volt, az udvarra nem mehettem ki, mert ott mindig nagy heczczek voltak, vagy a kutyát uszították a disznókra, vagy a megriadt disznót űzték, kövekkel hajigál- ták. Épen ilyen pillanatban mentem én egyszer keresztül a konyhán, mikor egy disznót hajszoltak, valaki egy tégladarabot hajitott a disznó után, az elhajított kő berepült a konyhába, és épen engemet talált a tomporomon. El lehet képzelni, hogy e váratlan malheur után rémülten felsikoltottam. Édes anyám azonnal ölébe kapott, és elkezdett békiteni és csititgatott, és mikor meglátta testemen a nagy daganatot, melyet az ütés okozott, elkezdte azt késsel nyomogatni és utána hideg vizes ruhával borogatni. A fájdalom csillapultával lassanként én is

42 helyesen: lógott-36-