Hudi József (szerk.): Kacz Lajos visszaemlékezései (Pápa, 2011)

V. Költözés a szülői házból

jövőbe vetette minden reményét, lehetetlennek tartotta, hogy a magyarság ügye végkép elbukott volna. Bármily kilátástalan volt is ez a reménykedés, szentül hitte mindenki, hogy Kossuth idegen sereggel újra visszatér a hazába, és összetöri az osztrák jármot. Ebben a föltevésben sokan rejtegették még a magyar bankót legtöbbnyire a falon függő képek háta mögött, vagy bevarrva a ruhák ránczaiba. Azt hiszem, ezekből a reliquiákból ma is van még elég, mint emlékek beszélnek az egykori nagy napokról.

V.

Költözés a szülői házból

Hogy a Kapitány utczai házunk leégett, és az istállókból csak a puszta falak maradtak meg, - édes apám a lovait eladta és felcsapott korcs- márosnak. Ebben az időben tudniillik szegény sorra jutott, és tulaj donképeni keresetforrása egészen tönkre ment. Mert hát ő eredetileg hajóvontató volt. Több vontató gazdával társaságban vontatták a gabonakereskedők hajóit a saját lovaikkal. Édes apámnak is volt 10, sőt több lova is. Ez a keresetmód elég jó lett volna, de a mint Kiss Zsig- mond bátyámtól hallottam, Kacz József édes apámnak eladott egy takonykóros lovat, és ez az egy ló inficziálta az egész lóállományt, úgy, hogy valamennyi bele pusztult. Ettől kezdve édes apám fuvarozásból élt elég szegényesen.

Hogy a forradalom után a korcsmárosságra adta magát - természetesen ki kellett költöznünk a családi otthonból, mert ott kocsma üzletet folytatni nem lehetett. A Megyercsi utcza legszélső házánál ütöttük fel az uj tanyát. Ez a ház ma is kocsma, Blum Simon méri benne az italt. Akkor még nem ez a homlokzata volt, csak két ablak szolgált az utczára. Bent az udvarban egy kereszt épület volt, ebben lakott Iván- 35 -