Hudi József (szerk.): Kacz Lajos visszaemlékezései (Pápa, 2011)

IV. A nagy tűzvész és az ostromzár

forgalomnak, adott értök fahuszárt, a lófark helyén fütyülővei, csigát, szép fényes rézgyűrűt, krumpli czukrot, szentjános kenyeret stb.

Az egész forradalomból még csak arra emlékszem, hogy huszárok voltak hozzánk beszállásolva, és mivel én ott csöntörögtem sokszor közöttük, barátságot kötöttek velem, és ennek jeléül az egyik huszár felültetett a lovára, s a míg kivezette az udvarból, én rajta maradtam és meglehetősen drukkoltam, hogy lefordulok, bár a huszár erős karja tartott a nyeregben. Ekkor ültem először lovon, azután úgy 12 éves koromban még egyszer, de soha se kaptam kedvet a lovagláshoz.

A forradalom (mi komáromiak mindig igy neveztük szabadság harczunkat) lezajlása után nagyon szomorú korszak következett. Az absolut hatalom nemcsak a közszabadságot kobozta el, hanem az egyéni szabadságot is egész a tűrhetetlenségig korlátozta. A kinek a szabadság- harczban bármi része volt, az jól tette, ha külföldre menekült, mert ide haza egész kémrendszer működött, mindenki gyanús volt, mindenütt lázítást szimatoltak az uj rendszer emberei, árulkodó meg akadt elég. Egy ilyen szomorú estén nagy atyámnál is össze jöttek a jó barátok, és csüggeteg reménnyel hányták-vetették meg az eljövendő időket. Én is jelen voltam a szobában, a kályha mellett egy sámón ültem, és csu- dálkozva hallgattam beszélgetésüket, a miből nem sokat értettem, csak azt jegyeztem meg jól, hogy egy őszbe csavarodott bácsi ezt mondta:- Ni csak már, a kiknek nem sok van hátra, valahogy csak leőröljük ezt a siralmas életet, de mi vár az ilyenekre ni? - s ezzel reám mutatott.

Hát bizony nehéz napok következtek. Nem volt elég az a pusztulás, a mit a tűz és az ostromzár okozott, az osztrák kormány rá tette kezét a magán vagyonra is. A magyar kormány által kiadott bankjegyeket mindenkinek be kellett szállítani a várba, roppant büntetés terhe mellett, - az igy elkobzott bankjegyeket - több mint millió értékben - a vár udvarán felál [1] itott nagy kemenczében elégették. A mindenéből kifosztott lakosság a legnagyobb nélkülözéseknek áldozatul dobva, a-34~